Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"

az osztrák májusi liberális programot. — A (bécsi korimániynák egyébként a frankfurti követküldés szolgáltatja a közvetlen jogi 'üirüigyet a magyar fonradailom általános megtámadására. Tudniillik, érvelésük szériát Pest ezzel alapjaiban támadta meg a Frag- matica Sanotiot, amivel viszont letért az Áprilisi Törvények szabta útról. Erre alapozva készít az osztrák miniszterelnök augusztus közepén átfogó elemzést a belső emigrációba vonult uralkodónak^ ímelyiben azt fejtegeti, bogy a birodalom most kialakuló konstrukciója tarthatatlan, s a helyzet csakis a magyar felelős minisztérium megszüntetésiével (azaz a 47-es állapotra való visszatéréssel) normalizálható.

Ez a döntő lépés.

A Habsburgok ebből lájtálk, hogy az őket mintegy elűző bécsi forradalom által hatalomra emelt osztrák kormány kész a magyar forradalom ellem katonai beavatkozásra. És ez annál hatályosabb, mert Becs ekkor már minden keirtedés nélküli érdekszövetségben van Magyarország nemzetiségeivel... Míg ez ki nem alakult, a Batthyány kormány helyzete nem volt reménytelen; éppen ezért volt határozatlan addig az udvar. Most azonban V. Ferdinand kézjegyével látja el az osztrák miniszterelnök elemzését és. elküldi Budára. István, nádor augusztus 31-én éjjel hívja, magához a minisztereket és tárja eléjük az iratot.

Ez az az „éjféli minisztertanács’\ ahol a kormány legtöbb tagja — ahogy ma mondanánk — kiborul: A „hideg européer” Eötvös csaknem sír, a mindig fegyelmezett Deák összevissza kiabál, Kossuth alá s fel rohangálva rikoltozik szokatlanul magas fej hangon — miközben Széchenyi és Batthyány magába süppedten ül. De hát hogyne, mikor az előző hónapok rendkívüli idegi megterhelései után ez a mostani sokk mindennél váratlanabb és hatalmasabb. Most vált világossá, hogy a magyar forradalom ügye vesztésre áll, s mindenképpen vége a nemzeti egységet igénylő s fenntartó re- formkorszaknak.

S bár következik még néhány próbálkozás, a koalíciós kormány ezekben a percekben mállliik szét.

És ez mindenekelőtt Batthyány veresége. Ez a nem túl tehetséges, indulatos, elhatározásait olykor szeszélyesen váltogató, de minden gondolatával és érzésével fajtája, hazája sorsán csügigő főúr a radikalizmussal szövetkezve .akarta Széchenyi eszmekörét gyakorlattá átváltani. Nem volt osztrák vagy salávelllenes, kivihetetlennek tartotta a Habsburgok trónfosztását, hanem 1848 tavaszán és nyarán ő képviselte leghatározottabban azt a vonalat, hogy most nyílik alkalom megszerezni a birodalmon belüli magyar hegemóniát. Ez magyarázza politikai cselekvésirányát, s ez teszi érthetővé egyik-másik, olykor lagymatag, olykor túl merész húzását az utókor szemében.

Széchenyi jól látta Batthyány nagy kísérletét, és soha, egy pillanatra sem szűnt meg kárhoztatni, mert — noha a hegemónia az ő álmaiban is elő-előcsililant, csakhogy nemzedékekkel később! — sem a birodalmon belüli erőviszonyokat, sem saját gazdasági, szellemi, erkölcsi felikészültségünket nem találta alkalmasnak a szerep vállalására. így értjük meg, hogy májustól (kezdve miért bírálja egyre (gyakrabban a kormány irányvonalát. Azaz, a koalíció csődje voltaképpen nem az ő veresége, s akár saját javára is fordíthatná. Ügy például, hogy a napokig itartó határozatlanságban gyorsan megegyezik az osztrák liberalizmussal és kéziébe veszi a vezetést. Csakhogy az eszméivel egeket ostromló Széchenyi mint gyakorlati ember mindig is realista veit. Márciusban megkísérelte magához ragadni a kezdeményezést, de újból megbizonyosodhatott afelől, hogy a Habsburgok nem bíznak benne. Később vállalja a kossuithi programot, mert hiszi, hogy az egységbe fogott nemzet jól kihasználhatja a helyzetet. A gyorsan lemeztelemedő hegemónia-kérdés azonban világossá teszi, hogy számunkra csupán egyetlen választás marad: vagy a feltéted nélküli megadás^ vagy a fegyveres harc vállalása. És látja azt isi, hogy ez nem a mi további lépéseinktől, nem a szomszédok fenekedéseitől függő alternatíva, hanem a folyamatok mélyén lévő objektivitás.

Ebbe őrül bele.

Mert 6 egyiket sem tudja vállalni.

Ugyanakkor azt érzi, hogy az egészet ő okozta (most kerül csak igazán előtérbe a zseni szerepfelnagyító képessége). Mert hiába, ostorozta a magyar tunyaságot, ami429