Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"
rad aimak szülte nemzeti (liberális kormány az úr. Akárcsak Budapesten a magyar. S mindkét kormány egymással rivalizálva csalogatja állandóan magához a belső emigrációba vonult uralkodót. S nem azért, mert annyira ragaszkodnak hozzá, hanem mert máikor a nagyhatalmak újra rendet tesznek a kontinensen, akkor a birodalmon belüli vezetőszerepet az a nemzet veheti át, amelyik a nehéz helyzetben biztos támaszt nyújtott Európa legrégibb dinasztiájának. A Habsburgok viszont a maguk szempontjából a legnőiesebben járnak el, miikor egyik hívásnak sem engednek (egy darabig fontolgatták a Prágába költözést), hanem mintegy sorsunkra hagynak bennünket, hogy döntsük el magunk között az elsőség kérdését. Azaz, 1848 tavaszán és nyarán nem annyira a Habsburgok és a felelős magyar minisztérium, nem az önkényuralom és a magyar szabadság áll egymással szemben, hanem inkább a két, polgári szabadságot kivívott, egyaránt liberális kormánnyal bíró nemzet. Ezért ütköznek ki oly gyorsan és élesen a fáziskülönbségek által felfokozott, eltérő érdekek: — A vámkérdést, a tramzitkeresikedelmet az áprilisi törvények nem szabályozták. Ezeket az utolsó rendi diéta a későbbi országgyűlések hatáskörébe utalta, de azzak hogy majd mindenképpen egyeztetni kell a birodalom többi országával. Ennek megfelelően az osztrák vámhivatalok továbbra is a régi szabályokat tartották érvényesnek, hanem a magyar kereskedelem, a hatóságok többé nem ismerték el azokat, így aztán az áruvisszaküldések, lefoglalások mihamar megszaporodtak, kölcsönössé váltak. — Még jobban kitűnt ez a horvát ügy kapcsán: ki kereskedjen ott, ki felügyeljen, ki viheti be az árut kedvezményesen? Jellasdch, tudjuk, politikai szinten már korábban döntött: ők Ausztriához akarnak tartozni. Ezt viszi át (gazdasági térre, mikor júliusban, az osztrákokkal megegyezve, elzárja a Fiúméba vezető utat .— mire válaszul a Batthyány kormány lefoglaltatja az 'összes általa elérhető, Horvátországba irányított áruit. — A gazdasági ellentétek azonban Észafc-Itátliával kapcsolatban a legerősebbek. Magyarország számára az olasz piac mindig legalább olyan fontos volt, mint a tengerhez vezető út. Az osztrák hegemónia kialakulása óta azonban a magyar áruk csak nehéz tranzitvámokon keresztül juthattak el a Habsburg uralom alatt lévő ésizakoliasz tartományokba — míg az osztrák kereskedelem jeles védővámok fedezete alatt uralkodott ott. Ezért folytatja a liberális osztrák kormány töretlenül azit az északolasz hadjáratot, amit még a Habsburgok kezditek el februárban. Pótolják a hadsereg létszámát, fokozzák a fegyverszállítást, miknek következtében Radetzky júliusban és augusztusban győzelmeket arat. A magyar kormány viszont beszünteti az olasz fronton lévő magyar és horvát ezredek zsoldjának fizetését, sőt a nemzeti, először oam- hivatalosan, utóbb pedig Kossuth felhívásával, visszavonja onnan fiait! Hanem, Jel- lasich növeli a horvát csapatok számát. Ez az oka, hogy amikor július végén Becsbe látogat, akkor nemcsak az osztrák hivatalos sajtó, hanem a bécsi polgárok egy része is olyan nagy emberként ünnepli, aki „Ausztria elveszett jogaiért harcol”! — Igen, az olasz ügy a legfontosabb ekkor, mert közvetlenül átvezet az osztrákok 'és a magyarok közötti nyílt politikai, sőt, hadi szembenálláshoz 48 nyárvégén — a legátfogóbb azonban az úgynevezett össznémet vámunió kérdése (a Friedrich List féle iterv). A magyar ellenzék már 1846Jban arra az álláspontra helyezkedik, hogy az egész birodalom társuljon a kialakulóban lévő vámszövetséghez, mert ez enyhíteni fogja a magyar gazdaságot sújtó osztrák vámterheket. Negyvennyolc forradalmi hónapjaiban az össznémet tanácskozó testület Frankfurtban ülésezik. Az osztrákok azonban elutasítják az össznémet terveket, míg Pest júliusban követet küld Frankfurtba, s ezt a lépést Batthyányék politikailag és gazdaságilag indokolják, sőt ki jelentik, hogy ha az osztrák kormány Frankfurt ellen dolgozna, akikor ebben nem számíthat Magyarország segítségére. Vagyis az események egymásutánja röpke néhány hónap alatt visszavezet ahhoz az alaphelyzethez, mely évszázadok óta meghatározó ebben a térségben: kié legyen a vezetőszerep ? S mert a kiegyezésre ott és akkor semmi remény, hiszen mindegyik nemzet a ilegvénmesebb reményeket tápláló nacionalizmus virágkorát éld, a mélyre ágyazódó rivalizálás teszi illuzórikussá mind a magyar márciusi összmemzeti, mind 428
