Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"

ban tartott a pangás. Ez a különbség érdekes módon világítja meg az eseményeiket. A tömegek elégedetlensége inendszierinit пип a válságok kezdő vagy középső szakaszaiban szokott magasra csapni, elhatározó -jellegűvá válni, illetve, nem akikor tehet a spontán mozgalmakat jól manipulálni ((háborúba vagy háborús irányba váltani például), hanem éppen a krízis végefeüé. Miikor újra 'javulni kezdenek a lét anyagi feltételei, szilárdul a dolgozó tömegek, de a gazdag rétegek egzisztenciája, s mintegy visszapillantanak, hogy miilyen nehéz helyzetből lábaltak tó. Ez így történt most is Angliában (chartista mozgalom, és annak lesaarelése), Franciaországban és a német nyelvterület gazdaságilag fejlettebb vidékein — hanem Észak-Itáliában, Ausztriában, Csehországban és nálunk a válság mélypontján kezdőditek a forradalmaik, Mert bár sokminden készen állott a kenyértörásre, de a közvetlen kirobbantó ok nem a saját helyzet, hanem a nyugati példa. A tehetőség megragadása; hogy tudniillik, a Szentszövetség most van a -leggyengébb helyzetben.

Ennek a „fáziskülönbségnek” itt két gyakorlati vonatkozását veszem.

Az egyik, hogy a Nyugaton kirobbanó társadalmi -válságok nem a tömeges paupe- rizmust fokozták, -hanem a fai-alak-uló berendezkedések révén azt éppen megszüntették. Nálunk viszont a foglalkoztatás színvonalának mélypontján szűnik meg a jöbbágy- remdszer, s -ezzel újabb tömegek kerülnek egzisztenciálisan nehéz helyzetbe. Tudniillik, a feudális rendszer nem csupán kizsákmányolta a telkes jobbágyot, a zsellért és a parasztság más rétegeit, hanem el is tartotta azokat a majorságok-bam, faizásnál, építkezéseken, fuvaroztatásükfcal, az árusítási és -felvásárlási jogok bérbeadásával, a különböző szakmányszenződésekért járó díjak egész évi kiosztásával. Ezt nevezhetjük — egyszerűsítve -és mai fogalommal jelölve — „a feudalizmus -teljes foglalkoztatási -rendszerének”, s ez szűnik m-eg egyosapásra az áprilisi -törvények nyomán. Mert a földesúr többé nem tarthat igényt úrbérre, ajándékra — az állam ál-ta-l elvállalt örökváltságot a tervek szerint majd csak később kezdi kapni —, így aztán ó sem tartja fönt azokat'az apróbb-nagyobb szolgáltatásokat, munkaalkalmat, melyek ad-di-g százezrek egész évi létminimumát biztosították. Ez okolja, hogy 1848 -tavaszán nagy tömegek zúdultak vagy zúdultak volna a városokba (köztük az alkalmaizásbób fogialkozta- tásból szintén kiesett értelmiségi százak és ezrek) -— csakhogy ott is éppen ekkor voltak a legtöbben munka nélkül. Amellett, hogy — jól tudjuk — az ország ipara messze nem volt olyan fejlett, hogy az úrbéri rendszerből -kiszabaduló tömegeket fel tudta volna venni.

Ezért -határoz úgy még Pozsonyban a minisztertanács, hogy Széchenyi tárcája ne csak közlekedési, hanem közimumikaiügyi is tegyen, s ezért is nagyon fontos (egyben a iaghamarabbi buktatókat „ígérő”) funkció a -pénzügyminiszteré. És ez okolja, hogy a két volt ellenfél ebtől kezdve a legszorosabban együttműködik: Kossuth teremti elő a pénzt Széchenyi gyors közmunikaszervezéseihez. Hatalmas munkát végeztek, ám a feladatnak még a kisebb nászét sem -teljesíthették: a munkanélküli tömegeket csak a nyár végi nagy hiadikészülődés és hadseregszervezés tudta fölvenni.

Ez az általános európai gazdasági válság fáziskülönbségének egyik -gyakorlati következménye nálunk, de egyúttal ez magyarázza azt -is, -hogy 1848 tavaszán és nyarán a magyar nyelvterületen tapasztalható nyugtalanságok alaipoka nem a megmaradt dézsmia vagy a még elválasztatlan legelők, hanem a széles rétegeket hirtelen érintő létbizonytalanság. A d-ézsma meg a legelők miatt a császári, osztrák, horváit, cári, sőt itt-ütt ultrarad-ikálás pesti ügynökök -igyekeztek nyugtalanságot kelteni, hogy a népet leválasszák a kormányról, de általában a magyarság vezető erejéről, amelyik a Népek Tavaszán olyan gesztussal élt (= felszámolta önmagát mint kiváltságos osztályt), amihez hasonlóra Európa egyetlen uralkodó osztálya sem volt képes. És szerintem éppen e hatalmas erkölcsi erő okolja, hogy a magyar nép — sem a kenyér nélkül maradt nincstelenek, sem az önálló -birtokossá lett paraszt vagy a többi társadalmi réteg — végiül is nem kelt föl uralkodó osztálya ellen; ami viszont lehetőséget adott a nemességnek arra, (hogy 1848 őszén elvállalja a rámfckény- szerítebt fegyveres harc szervezését, -vezetését.

Tudjuk^ Széchenyi legmakacsabb, iegrémítőbb rémálma a 'belső anarchia. Ezért retteg a -pesti ultranad-i-kális mozgásoktól, a vidéki nyugtalanságoktól, távoli, lehetsé426