Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XVII.

násokban tudok csak dolgozni: nagyméretű foto.montázsokat, számszerint húsz nagyméretű kartont, szinte pár nap alatt készítettem el. (Egy kiállításra való anyagot, és nem is bánnám, ha összevethetném a több mint húsz évvel ezelőtti párizsi montázsaimmal ezeket az 1980 decemberében készülteket. Egyébként is szívesen csinálnék a különböző időikben készült montázsaimból egy nagy kiállítást.) Bevallom: nagy örömmel csinálom ezeket a montázsokat, és gondolom, jól árulkodnak rólam; leleplezik nem csupán formaképző hajlandóságaimat, de azokat a belső .tartalmakat is, amelyek a véletlenek összeölelkezéséből jöhetnek csak létre. Mit is értek a „véletlenek összeölielkezése” alatt? Talán azt, hogy egyáltalán nem hiszek a véletlenekben! Amikor tekintetem „rátéved” egy fekete-fehér vagy színes folyóirat oldalára és kivágom belőle az engem érdeklő fragmentumokat 'és összetársítom más kivágott formákkal és nem érzek bizonytalanságot és .bizalmatlanságot akaratom felé, akkor a megnyugvás öröme fog el és kis tűnődések után felragasztom e formákat fehér kartonra. „Rátéved” — írtam és nem tudom, hogy nem jobban kifejezi a folyamat lényegét, iha .azt írom: „rátaláltam” valamire, amivel már előzőleg ki nem mondott .találkozóm volt. Jóval előbb mint sem arról .tudatom értesített volna. Azok a montázsok, amelyeken valamiféle „erőszak” esetit, azaz olyan fragmentumokat ragasztottam kartonra, amelyek nem hordozták a tudatalatti valóságos várakozásait, előképeit és hangulat elemeit, hát azok a montázsok hazudoznak és nem érnek egy fabatkát sem! Néha megsegít az intellektusom — és kierőszakolom az „erőszak” kiiktatását és ismereteim a segítségemre sietnek: tudom, hogy csak egy kis időt kíván tőlem tudatalattim, hogy bekövetkezzék az, amit a véletlenek összeölelke- zése alatt értek. A minap furcsa dolog történt velem: a szanatóriumi ágyamon heverve felidéztem a Párizsban készült montázsaimat (1959) és azokat is, amelyeket már itthon csináltam közvetlenül hazajövetelem után (1962). Ideges let409