Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XVII.
tem, hogy ezek színvonala nem éri el a több mint húsz év előttiekét. Türelmetlenül siettem ki a szanatóriumból, hogy megejtsem az összehasonlítást. Műtermem egyik monstruózus fehér szekrényéből feleségem kiemelte azt a többkilós mappát, amelyben ezek a montázsok veszekedtek egymással. Megnéztem, főleg a pestieket, 'ás rájöttem; nem a színvonalukkal volt a baj, 'hanem a tartalmi különbségük vezetett félre. Nem Párizsban éltem; más napihírek, életesemények, más „véletlenek összeölelkezéséböl” születtek emezek. Más volt humoruk, drámájuk 'és más a szerkeztettséglük. . Még a depressziós tartalmuk is különbözött az előzményeiktől. Mint albogy mások az 1980-ban készült .montázsaim is. Hogy miben mások? Talán bátrabban fogaimazottak és kaitego.rikutsaibban komponáltak. Mintha humoruk is elvesztette volna groteszk mivoltát. A halálközelség érzését a motívumok ibeidézáse szinte egyértelműen jelzi 'ás érzelmeim mintha a csend burája alatt lüktetnének. De ez a csend nem a halottá némaság és bénaság akusztiká'tlanságának és mozdulatlanságának világában merevedik azzá ami, hanem teret teremtő 'és ugyanezen a térén átkóválygó csend, mint a mozdulatlanul mozgó nagyszámyú madarak tereit létrehozó csendje. 1980 utolsó napján csináltam meg a harimdnekettedik montázsomat és ma, 1981 első délelőttjén, {hogy munkával kezdjem az ‘évet) két olyan kartont emeltem ki a szériából, melyekkel elégedetlen voltam és azt hiszem javákra, átdolgoztam. Most egy időre talán lelkiismeretem engedélyével pihenni szeretnék, de e szavaknak csak akkor van érvénye, ha valóban képes leszek pihenni? Hát nem sikerült pihenni... (Egy több évtizede írt néhány soros versikét (használok föl mottóul önmagam magyarázására) : 410