Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Héra Zoltán: Budapest, magasból (vers)
Felbújtás és megszoríttatás. Pilótánk is bökkenhet, hogy ott lent mennyi majdnem-lemondás, és mennyi úgyse! Tervek ellenünk. És tervek értünk. Botlásunk romvár-peremem, és kiegyenesedés, Budapest, csemetés lankáidon! Az ellopott, a veled s magunkkal megrakott órák, hogy patakunk folyódba torkolhasson, hogy majorunk lángja lángoddal, több ízben égő, összetáncoljon. És ó-halottainkat — békés nyugvók mind—leikeiddel, kiket széttépett a bachánsnő-történelem, egybe temessük, vagy megsétáltassuk épen húsvéti s pünkösdi utcáidon. 3 Még mindig fölötted és veled, Budapest makett, makett Budapest, kicsinyedő te s fölnagyuló. Idődben időnk, ahogy most idelátszik, történéseink együtt és külön. És szerepcseréink: vidéki te, és mi gallaktika-központi fő helyűek, a megkísértett te, és mi kísértők, eréllyel csábítók, hitünkkel fenyegetők. Szavaink, hogy egész-magunkat neked adjuk, ha nem imádsz minket, és teljes magadat — neked. Még ha nem hallgattál is ránk, még ha szavunkat lepergetted is tolláidról, és úsztál tovább, ahogy csak te úszhatsz, óriáshattyú. 4 Adakozóid mi, és te a mi adakozónk. Aréna-, ring-, kaloda-, kelepceváros, fölépülve és rogyva annyiszor különös százakban s tipikus százezrekben, ontva elénk elevenjeidet s árnyaidat. a hétezer szabadult nem-vétkes fenyítettet, és — balladák székhelye — a hét bírát, kinek iránytűjét eltérítette az odatolt hatalommágnes, aztán lett, ahogy kellett: a nem-bűnök büntetőire a csalatott Jusztioia, a mérleg ölő agyával visszaütött, önmeghasonlások sűrűje te,
