Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Grezsa Ferenc: Az Irgalom történeti rétegei (tanulmány)

vitájából kapcsolatkereső érje kerül ki győztesen: a közös boldogságot, „minit a bort az erjesztőtői, a mások szennyétől” védi meg. Jelleme — haibár éles vonalat húz apja és anyja igazsága közé — nem tagadás a Tólema káosz-elbeszélés hőséének, hanem inkább meghosszabbítása, tovább írása. A nem után ki tudja mondani az igent is: apját nemcsak eszményiként, de esendő emberként is vállalja. Ami később a kritikusokat az Irgalom hősnőjében az Iszony Kárász Nellijére emlékezteti: a nem vegyülő tökéletesség, a szűzies tisztaság, a keményebb erkölcs, világtagadás és áldozat- vállalaás egysége — mint tipológiai minőség, jórészt a regény 1982-es torzójában gyökerezik.

Az 1943-as önéletrajzi tanulmány, a Magam helyett újabb fontos áll >más az irgalom keletkezéstörténetében. A görög típusú, szoborszerű ábrázolásból, állapotregényből most lesz folyamat-, azaz fejlődésregén у. Az író számára az út válik fontossá, mely Kurátor Zsófii büszkeségétől Kárász Nelli apáca természetéig vezet. A kiegyezés lehetősége két énje, a „szömyegeteg” és a „szent” között. A tudat dinamikája. „A fölhá- borodás tehetetlenségre, a tehetetlenség csömörre, majd lassan irgalomra fordul.” A Télemaikhosz-fejezet a Normáért vívott küzdelmet állítja a cselekmény középpontjába: miképp lehetne önérzet és alkat különbözésének circulus vitiosusát megbékíteni, kiegyezés ; kötni az átlagemberd lét és a lélek nemessége között. A történet absztrakt szintjén kirajzolódnak a kniszüónus mítosz jelenetei: a Passió, majd a Piéta képsora. A szeretet, mert viszonzatlan, sőt teher, előbb szenvedésben morzsolódik föl, majd a szülő-gyermek szerepcserében nyeri el értelmét, s válik „alkatrobbantó szerré”. Kertész Agnes alakjában a „görög” ösztönökre most rakódnak rá a „keresztény” reflexek. A jeliemnek e göróg-keresztény ötvözete fölfogható az Iszony sugallatának is: a regény terve és a Kelet Népébe készült harmada alig egy évvel előzi meg a Magam helyett genezisét.

Az Irgalom végül is a sajkódi korszakban kapja meg végső formáját .A téma folytatására és befejezésére az írót sokminden ösztönzi. Az Égető Eszter 1967-es megjelenése és sikere a némaság évei után okkal ébreszti alkotókedvét. Szülei időközben meghaltak, nem kell már tekintettel lennie a modellek érzékenységére sem. A maga betegségiének megfigyeléséből kellő tapasztalatot szerzett, hogy a világot mint egyetlen hatalmas „elfekvőt” hitelesen ábrázolhassa. Ügy érezheti, a dráma — akár a Nagy család például — szűk keret világképe folytonosságának és megújulásának elmondására, szüksége van a regényműlfaj tágasabb égboltjára is.

Előbb 1957,08 telén -tavaszán gyürkőzik neki az „életveszélyes munkának”, a regényírásnak. „Most készülnek el — Naplója tanúsága szerint — a regény döntő fejezetei”: az elköltözés után a visszaköltözés, az apa után az anya iránt is megenyhülő részvét jelenetei. Utána azonban Németh — nem tudni, miért — jó fél évtizedre újra félrerakja a befejezetlen kéziratot. „Az Irgalom méri a .hanyagságom’: a legjobb regényem lehetne, s öt éve áll félbehagyva” — olvassuk. 1962 májusi keltezéssel az Utolsó széttekintés feljegyzései között. Végül is 1964 első hónapjaiban írja meg a lezáró hatodik — hetedik fejezetet: az elfekvő, a tüfcrösi lakodalom, a Vetésivel való szakítás és a Halmi Feri iránt fellobbanó érzelem -krónikáját. Az Irgalom befejezésének dátuma: május vége, a javított gépárat postára adásáé pedig Október. Az utolsó másfélszáz gépelt oldalnyi penzumról a Negyven év pályaértelmező esszéje így számol be: „A szülők s lányuk történetében most kapott határozottabb körvonalat a két férfi, két világnézet sűrítő je, akik közt a hősnő irgalomra beérő szíve a rászorulóbb fele haj-lik; új részként most iktatódott be a hősnő és mesterségének találkozása az elfekvő kórházban is, mely (a világot is e-M-ökvőfél-ének néző) irgalomnak lesz felsőbb iskolája.” A regénybe tehát a Boda Zoltán — Horváth Laci vagy az Égető Eszter — Méhes Zoltán alternatíva mintájára — beépül a választás motívuma: Kertész, „az öreg Körösi Csorna” századelej-i módon liberális figurájával szemben a történet végére Halmi Ferié, a cselekvőn szocialista értelmiségié magasodik föl. Modellje minden valószínűség szerint a Homályból homályba önéletírásából (meg az Emberi színjáték regényábrázolásából is) jólismert Nagy Balázs, a Kim-etty utcai lakás sánta és jómodorú, intelligens és kommunistagyanús bérlője, a szaibómasitenségbe és egy „életfenntartó asszony” jóságába lecsúszott, furcsán torz őstehetség. Ágnes Hal383