Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Kocsis Rózsa: Égető Eszter "dallama" (tanulmány)
KOCSIS RÓZSA Égető Eszter „dallama” A minőségi ember erkölcsi példája Ahogy az 1040-es, 50-es évek fordulóján írt drámáik is mutatják, Németh Lászlót pályája második szakaszában a „Minőségeszme” újból való végiggondolása foglalkoztatta. A szocializmust, az új vitágéivildaációt és emberét tápláló „Minőség” regénybeli illusztrálására törekedett. Példa-embert kívánt felmutatni, akii a „Minőség és Elosztás” forradalma közti kapcsolatot és olyan szellemi elemet képvisel, amelyik a világcivilizációt és a kelet-európai lelkiséget, valamint a kultúrát egybekapcsolja. A Minőség erkölcsével és antropológiailag önmagában hordott példájával az emberiség heterogén tömegéből az új világcivilizáció „(közös, jobb lelkét” hívja elő. „Az Égető Eszterben ezt próbáltam női alakba szintetizálni — vallja Németh László az „írói vállalkozásiról” adott 1960-as évekbeli interjújában —, az új szocialista iskoláért folyó kísérletekben az új ember nevelésére befogni s újabb felszólalásaimban is mint életireceptet felmutatni.” Égető Eszter önfeláldozó belátásában és közösséget összetartó szeretettben a „szocializmus gyógyszerét” látta érlelődni. Nyilvánvaló a törekvése, hogy az 1948-ban született Égető Eszterrel „legenda”- típu-sú vagy pedagógiai célzatú nevelódési regényt teremtsen, Ennek érdékében művéneik eszmeiségébe olvasztotta saját mfinőségszocialista ideáját, a bartóki modellről, valamint a „vallésos”-nevelésről alkotott véleményét és az életén végighúzódó Tolsz- toj-i példát. Evvel kapcsolatban már Grezsa Ferenc fejtegeti, hogy az 1948-as „Égető Eszter” gondolatköre az 1960-as évek esszé-köteteivel, a „Megmentett gondolatok”, a „Kísérletező ember” és a „Sajkódi esték” tanulmányaival rímel úgy, hogy ezek a művek a vásárhelyi tanórák tanulmányaiban fogantak és gyökereztek. Mit értett Németh az emberi lét diszharmonikus „őrültségen”, amivel szemben hősnője alakját szegezte? — A „belátással nem mérsékelt akaratot”. A sokféle akarat biztosítja a lét „feszültségét”, ezért bénítani nem szabad, csak „belátásra bírni”, és levenni róluk az „őrültség szemellenzőit”. Ezt a belátó, gyógyító elvet kínálta Égető Eszter erkölcsi példájával. Regény formája Az Égető Eszter olyan „lélekteremtő” egyszersmind „legendá’-típusú és „pedagógiai” célzatú regény, amelynek parabolisztikus volta — a korábbi Iszonyhoz képest csak halványan érvényesül. A szerző saját eszméit közvetlen realizmussal megrajzolt személyeken és élethelyzeteken keresztül érzékelteti. Németh szerint művének mégis „több jelentése” van. Legbelül az „akarat és belátás párbaja-folyik-, azon át a csomorkányizmus kórképe, a külső körön a kapitalizmus kritikája”. A hősnő lólekállapotának „beérési” folyamatába ágyazottan jelenik meg a vele érintkező külvilág. Központban az ő tudata áll és a népes számú mellékszereplőkről csak annyit tudunk meg, amennyit ő „észrevesz” velük kapcsolatban. Méhes Zoltán, Égető Lőrinc vagy Máté József stb. tudata „fiók-koordinátákkal” rendeződik a fő kezdőpont, a „főhős copitója” alá. A külvilág általa értékelt képe nemcsak saját harmóniavágyát mutatja a többiek diszharmonikus „őrültségével” szemben, hanem rendkívül széles ember- és .társadalomrajzot is ad. Ebből következően a regény nemcsak 376
