Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Imre László: Az emberundortól a belátásig - Az áruló jelentésrétegei (tanulmány)
kivetett író, a nemzeti újjászületést vezetni kívánó erkölcsi forradalmár is beéri azzal, hogy minit a történelem által útszélre dobott és némaságra ítélt művész sorsával, tragédiájával példa és eszmél tető tanulság legyen az utókor számára. Az áruló, amely az emfoergy ülőiét drámájának indult, a megbocsátás és a türelem tanításává szelídült. Németh László megérti, hogy nem az a feladata, a közösség nem azt várja tőle, hogy emberundorának és borúlátásának adjon hangot, hanem hogy vállalt hivatásának szellemében a nemzet erkölcsi-szellemi emelkedését szolgálja. Kudarcnak látott életéből, megrágalmazott tisztességéből, hányattatásaiból a továbbélés, a továbbhaladás módját kereső darab és morális felülkerekedés származik. A mesterien szerkesztett dráma íve a belátás diadaláról szól. Az első felvonásban Görgey még egyértelmű ingerültséggel beszél a magyarság azon képességéről, hogy „a legkétség- beejtóbb helyzetekben is mily sebes reményeket tudott nyergelni maga alá”, hogy a honvédtisztek rangemelést kérték a fegyverletétel előtt, olyan biztosak voltak abban, hogy nem lesz taántódásulk, sőt az orosz sereg tiszti ranggal átveszi őket. Ezt a „légvárépítő nemzet”-et képviseli a Látogató is, aki október 6. előestéjén az amnesztia „biztos” hírével állít be. A negyedik felvonásra Görgeyben tudatosul, hogy az új és új megpróbáltatásokat hozó tragikus magyar történelmet csak ilyen bünbakkereső, önáltató famtáziálással lehet újra és újra kezdeni. A világosi katasztrófa után a remény és a csendes építkezés, a türelmes és bizakodó továbbmunkálkodás maradt meg. Németh László, aki iszonyatos megrázkódtatás gyanánt élte át a megelőző másfél ‘évtized nemzethalállal fenyegető eseményeit, szintén előre néz. Háborúk és pusztulások után, a közösségben való megannyi csalódás után, szenvedések és megaláztatások, igaztalan megbélyegeztetés után sztoikus nyugalommal, már-már derűvel és hittel telik meg. Az Irgalom, a Ha most lennék fiatal öreges bölcsessége, megbocsátó belátása ömlik el Az áruló befejezésén: az apró lépésekkel előrehaladó, botladozó nemzet türelmes támogatása, elnéző megsegítése. Kevés művében nyílnak meg a kétségbeesésnek és az emberiszonynak olyan mély tárnái, mint a Görgey-drániában, s kevésnek a megoldása ennyire harmonikus és meggyőző. A világgal való engesztelhetetlen konfliktustól az emberek derűs megértéséig emelkedik, s ezzel mintegy ebben a darabban bejárja azt az utat, melyet Németh László nem rövid pályáján az elszigetelt aszkéta fiatalkori lázadásától, különállásától a világot otthonossá tévő irgalom-tanig megtett. NEMETH LÁSZLÓ FELESEGEVEL ROMÁNIÁI MAGYAR ÍROK TARSASÄGABAN, BUDAPESTEN 375
