Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Imre László: Az emberundortól a belátásig - Az áruló jelentésrétegei (tanulmány)

IMRE LÁSZLÓ Az emberundortól a belátásig AZ ÁRULÓ JELENTÉSRÉTEGEI Az áruló 1954 tavaszán (keletkezett a II. József és a Petőfi Mezőberényben közvetlen szomszédságában és Németh László önéletrajzából meglehetősen sokat tudunk az ins­piráló tényezőkről is. A Galilei körüli huzavona és vádaskodások, régi (barátok és volt eszmetársak igaztalan szemrehányása révén azonosulhat az író a szabadságharc áru­lónak bélyegzett tábornokával. Görgeyinek a darabban elhangzó panasza („olyan híre­met költötték, hogy jobb érzésű emberek nemigen látogatnak meg”) a túliérzékeny Németh reagálása nemzedéktársai kimondott vagy kimondatlan, valóságos vagy kép­zelete által felnagyító,tt elmarasztalására. Az önéletrajz szerint megalkuvással, sőt árulással vádolják. Orosz műfordítói sikered, majd az írószövetségben vállalt előadása után váratlanul éri a megbélyegzés: „Berobban Kecskemétről Tóth Laci, a Tanú haj­dani kiadója, s a régi lakómtól hallotta, hogy ,Németh László teljesen vonalas lett’. Féja fel-feljött Pestre. Én meghívtam és nagy megértéssel hallgattam végig betegsége tüneteit. Hívtam máskorra is, de nem jött el, ahelyett mint árulóra szórta a világban eltévedt reformátort keserűségét. ,Fordítva volna jó: ha a Horthy-vidágban írja meg a Galilei-t, s most a VII. Gergely-t.’ A másik hallgató író, Sinka is szidott, ahol ért. Nagy meséi voltak, hogy miféle küldöttség járt nála, s mit nem ígért fel neki, de őt nem lehet, mint Némethet, megvenni.” Ebben a helyzetben nem fogadja el Szabó Lőrinc meghívását egy nemzedéki összejövetelre, s utólag megállapítja, hogy igaza is volt, mert Szabó Lőrinc „köny veket szedett de a polcról és sírva bizonygatta, nem igaz, hogy az inkvizíció Galileit kompodra vonta.” Sárközi Márta, a régi fegyvertára is nekitámad: „A Nemzetinek ma darabot írni oktalanság és becstelenség. A Galileit igenis (be fogják mutatni, de úgy, ,hogy az egy rémdráma lesz. S az én esetem egy második Illyés eset, csak sokkal súlyosabb, mert Illyés mindig kommunista volt, s csak belecsúszott a dísz­író szerepébe, míg én tudatosan eladom magamat.” A tisztességét kikezdő rágalmakat, természetesen, alaptalannak érzi, s a fölzaklatott lelkiismeret adja Az áruló érzelmi, in­dulati magját. A felkavaró élmény, a szégyen és a tiltakozás hullámait zárt, kerek drámai forrna fegyelmezi: „Egy Pirandello-darab jelent meg előttem a magyar történelem súlyos anyagából: egy kemény férfi csatákban vizsgázott hős lelkének küzdelme, a beletörő­dés az árulószerepbe...” Ember és szerep viszonyának kérdése, hogy miként néz szem­be Görgey a reá kiosztott hamis történelmi minősítéssel, hogy harcol ellene és miért vállalja — mindez valóban pirandelloi raffinérdával játszódik le előttünk oly módon, hogy az ibsend analitikus szerkezet itt is a múlt felé haladva, a közelmúlt eseményeit felidézve, vitatva élezi a jelen konfliktusait. (Az utazás ugyanígy, csak persze más hangnemben, a múltból hozott szereppel a jelen ellentmondásai közé szorult, a bi­zalmatlansággal és rosszhiszeműséggel küszködő főszereplő vergődését mutatja.) A kelepcébe került Görgey konfliktusa a pirandelloi-ibseni műformában megfelelő te­ret kap arra, hogy több jelentést is hordozzon, a gondolatiság rendkívül gazdag, egy­másra épülő szintjeit teljesítse* ki. Hiszen a Galilei körüli vádaskodásokra, mint lí­rai indítékra közvetlenül ráépül a darab történeti mondandója, XIX. századra vonat­kozó eszméi, ami kiegészül a Rákosi korszakra célzó aktuális utalásokkal. Nemzet­nevelő, önkritikus magyarságszemlélete, az újabb tapasztalatokkal bővülve már va­lamivel elvomtabb tanulságokat kínál, s a dráma egy más szinten, az absztrakt, már-már metafizikai magány és meg nem értettség tragédiája. Végül, mindezen jelentésrétegek eredményeképpen egy új magatartástípusnak, a belátásnak az Irgalom 370

Next

/
Thumbnails
Contents