Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Cs. Varga István: "A szeretet bizonyos fokán az ember elmeorvos" - Dosztojevszkij-inspirációk Németh László Emberi színjáték című regényében (tanulmány)
teremtő lehetőségek. írói tapapsztalata a modem hős jelképét vallás nélkül, a mitikus képzelet, a hősöket kísérő „mítoszi csóvát” mítosz nélkül teremti meg. A harmónia- teremtés útjait járva Tolsztoj szellemében értelmezd az emberi boldogságot. Tolsztoj szerint „a boldogság nem abban van, hogy milyen a lelkünk, hanem abban, hogy mennyire gyarapítottuk, tökéletesítettük.” Vagyis minden ember igazából annyira boldog, amennyire képes önmagában a szeretetet kifejleszteni. Németh terminológiájára lefordítva: a boldogság a szeretet, az emberi belátás, a megvalósítható irgalom függvénye. A szenvedés, az aszkézis Eoda Zoltánból különös vallásalapító „szent”-et, tiszta embert formált. A végső kísértések is sorra kudarcot vallanak: Zoltán sorsa kitárít- hetetlen. Horváth Ilonkából kókadt Pákozdyné lett, de vele szemben is eltűnt Zoltán ifjúságának zavara: „nyugodt biztonságot érez. Ezt az asszonyt boldoggá tudná tenni. (...) Mégsem a szerelemtől ütötte el őt az élet, csak azoktól a szerelmektől, amelyek idáig elébe jöttek. Nem csonka, csak tartóztatott.” A dosztojevszkiji szakrális hősök legtisztább csókjával megcsókolja Ilonka haját és lebocsátja karjáról a kezét: „Ez a csók a testvériség csókja volt. Egyszerre fegyverezte le a követelő szerelmet s a bénaságnak azt az önvádját, amely Zoltán lelke legalján még megmaradt.” Ennek a csóknak ugyanaz a kettős jelentése van, mint Dosztojevszkijnél az orosz hagyomány szerint: meghajlás a másik ember szenvedése előtt és a testvérré fogadás gesztusa. Bod a Zoltán önként vállalja Dosztojevszkij ,,odú-lakó”-jának létlehetőségeit, „kiköltözik az emberek közül. A szőlőhegyen Boda János pincéjében töltötte utolsó hónapjait.” Dosztojevszkij szakrális hőseihez hasonlóan és Iván Karamazovval ellentétben, Boda Zoltán elfogadja a szenvedésre épített harmóniát, a kölcsönös szolgálat életprogramját önmaga „üdvössége” érdekében. „LÁNGESZŰ KORLÁTOLTSÁG” Dosztojevszkij az emberi tettet tekinti létalapnak. Számára az analízis a tett mozgatórugóinak feltárására szolgáló eszköz. Regényeinek alapmegállapítása: az emberi cselekedeteik konlátai az emberi létlehetőségek korlátái is, az emberi lét korlátozott létlehetőség. Raszkolnyikov ennek az alaptételnek az érvényességét vonja kétségbe, tettével akarja ezt megcáfolni. Cselekedete, az uzsorás vén asszony meggyilkolása tudatos kihívás, ennek a korlátnak a kipróbálása: kísérlet az emberi lét és tett korlátlanságának bizonyítására. A mű orosz címe, a Presztuplenyije i nakazanyije első szava áthágást, túllépést, bűnt jelent, az és kötőszóval kapcsolt másik, szintén több- jelentésű szó pedig büntetést és bűnhödést. Dosztojevszkij a bűnt, a koalátok áthágását, túllépését és ennek következményeit ábrázolja.Raszkolnyikov és Porfirij eszmei párbajában két nézőpontból történik a minősítő tett értékelése. A bűntett jogát Raszkolnyikov tanulmányban foglalja össze. Cselekedetének téves indítéka: át lehet a korlátokat hágni, embert ás lehet ölni, ha az így szerzett életlehetőséggel (pénzzel) új és nagy értékeket tud teremteni. A gyilkosság után Raszkolnyikov megtapasztalja, hogy önmagán, az emberi létlehetőségeken nem tud túllépni: az emberi lét és cselekedet belső tartozéka a korlát (Ujszászy Kálmán). Felismeri, hogy a korlát lényünk lényegéhez tartozó realitás és a korlátolt létlehetségű ember semmilyen tettel sem képes korlátlan létlehetőségeket bizonyítani. Belátja, hogy egyetlen cselekedettel nem lehet eldönteni, hogy „mi az ember”, „mire képes az ebmber”. Raszkolnyikov feladja magát, nem vezekel, inkább dühöng, mert cselekedete után megtapasztalja „féreg-voltát”. Csak Szibériában, a maximális fokig korlátozott létlehetőségek közt jut el tettének elítéléséhez. Élete mélypontján, a létkorlátoik teljességében, a fogságban tetőződik a gcmdban-lét. Dosztojevszkij szerint a fő kérdés: létünk gondban-lét-e vagy feltámadásban-lét-e? Raszkolnyikov nem az evolúció, hanem az újjászületés törvényei szerint lesz a szibériai napfelkeltekor feltámadásban-létező ember. Nem vallásos, hanem lelki-szellemi újjászületés történik itt. Raszkolnyikov felismeri és elfogadja az emberi lét alapvonásaként a korlátokat és kész betölteni a korlátozott 367
