Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Cs. Varga István: "A szeretet bizonyos fokán az ember elmeorvos" - Dosztojevszkij-inspirációk Németh László Emberi színjáték című regényében (tanulmány)

létlehetőségeket. Ennek a dosztojevszkiji fogantatásé világnézeti átváltozásnak a sajátos útját járja be Boda Zoltán is.

Az Emberi színjátékban Ady, Dosztojevszkij és a kereszténység áll a Zoltán és Horváth Laci közt kirobbanó világnézeti vitában az egyik oldalon, a másikon pedig Szabó Dezső és a pogányság. Az Ady betegségéről és Szabó Dezső egészségéről folytatott szódueiluim csak előjátéka az Isten-fogalommal kapcsolatban kirobbanó vitának. Laci megállapítja: „Isten a gyáva betegeké”. Zoltán, egy közbevetett kérdés ellenére, monológszerűen feltörő választ ad: „— Aki belátta, hogy beteg, mindenesetre közel van hozzá. — Di miért kell belátni? — Mert csak belátni lehet, vagy nem gondolni rá. A te »-egész« embered éppúgy fikció, mint Isten, csakhogy képtelen fikció. Mi az, hogy egész? Vagy minden lélek egész, vagy egyik sem. A lélek mindig korlátozott. A lélek ereje épp korlátái. Aki megismeri a maga korlátáit, lelke erejét ismeri meg. A legszebb emberi erők a csonkaság falainak az ostromában pazarlódnak el. Boldog az, -aki ismeri a falakat, s nem rohan nekik, hanem fölfelé néz, s a falak kürtője fölött megpillantja az eget.” A gondolat képi megjelenítése Andrej Bolkonsz- kij ég-látomását idézi az austerlitzi csatatéren, de tartalmi szempontból itt nemcsak átértékelésről, hanem belátásról és lelki újjászületésről is van szó Raszkolnyikov szibériai szellemi metamorfózisának értelmében. Laci válasza: „A nyomorúságod mankóját tennéd meg a világ tengelyévé”. Zoltán szeretetvallása nevében fogadja el a hodosi létfeltételeket. A „korlátok” nemcsak a létilehetőségek korlátjaiként jelentkeznek az élet és halál tér-időben rögzíthető koordinátái közt, hanem az ember erkölcsi normájaként, etikai elvekként is, amelyek a vállalt létlehetőségek korlátjait is megmutatják. Zoltán a következő szavakkal zárja le, ezt az eszmei-akarati párbajt: Ha a »-legegészebb« ember minden fogyatkozása külön mankót kapna, mankóval keríthetné be az udvarát.” Szabó Dezsőről állapítja meg Németh: „A tehetség korlátái: a tehetség terjedelme” (...) „Ugyanaz a korlátozottság, amely legnagyobb ereje: gyógyíthatatlan betegsége.” A hősök szintjén jelentkező szellemi mozzanat a': Isten létéről kialakult vita. A paradox megállapításokban az is érződik, hogy az ember a korlátái felől nézve végtelenül esendő, de a végső lényeg felől minden, mert szakrális cél letéteményese, megvalósítója. Legkedvesebb drámahőséről, VII. Gergelyről írja Németh: „Mindig vonzódtam a korlátoltsághoz, ha az nagy, nemes szenvedélyt zárt körül.” VII. Gergely pedig „maga volt a lángeszű korlátoltság”, „aki a jó követelésében érte el a démoni hatást.’’Némethnek az tetszett VII. Gergelyben, ami Széchenyiben is: „dicsősége legmagasabb fokán is a bűn mérhetetlen tengerzúgását hordta a fülébe.”

Dosztojevszkij szerint a civilizáció emberének Krisztus mutatott példát a testvéri szeretetre, az „emberiség eszményére”, elfogadta és vállalta az emberi lét korlátozott lehetőségeit a megváltás érdekében. Dosztojevszkij a krisztusi szeretet szintézisében véli megtalálni az összes ellentmondás feloldását. Krisztus a dosztojevszkiji szeretet- etika szintetizáló jelképe. Közösségszomjas hősei Krisztusban fedezik fel az igazi közösséget, testvériséget, amely minden emberre kötelező érvényű. Dosztojevszkij szakrális hősei Krisztus földi, evilági alakmásai. A krisztocentrikus világkép és morális magatartás evilági megvalósíthatóságának kérdése foglalkoztatta Dosztojevszkijt. A regényíró Németh Lászlóban is felmerült egy Krisztustéma megírása. Az Emberi színjáték megoldásra váró problémakörei tovább indáznak Németh műveiben. 1949 nyarán Sárospatakon kerül a kezébe olyan forrásanyag, amely a benne lappangó igényt motiválja: egy Jézus-regény foganását. Az indítékok közt szerepelt Kodolányi és Várkonyi mítoszkutatásaának eredménye, Pap Károlynak a vázlatban maradt hatalmas vállalkozása, a Jézus-regény és a kedves jóbaráttal folytatott hosszú eszmecserék emléke. Az öntörvényű némethi hőstipológia (szent, hős, szörnyeteg) is indokolja, hogy már a témaválasztással egy új emberi szintézis példájának szánta Jézus alakját. A regónytervezet szerint Jézusban a nagyság nyersanyagából kibontakozik a példa, megőrzi erényeit és kiválóságát az ellenséges környezetben is. Németh férfihősben akarja ábrázolni — az Emberi színjátékhoz hasonlóan — a „fenséges rezig- náoió” lélekállapotát. Alapkérdése: hogyan jött rá Jézus, hogy ő a Messiás? Az alak- teremtésben Németh emberfogalmának és hőstipológiájának új szintézise jelen t368