Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Cs. Varga István: "A szeretet bizonyos fokán az ember elmeorvos" - Dosztojevszkij-inspirációk Németh László Emberi színjáték című regényében (tanulmány)

folytán több saját történelménél. A földön is megvalósíthatónak hitte Isten országát, mert tanítása szerint: „Isten országa bennünk van.” A tolsztoji gyülekezetközpontú felfogás Dosztojevszkij eszméivel kiegészülve Így fogalmazódik meg az Emberi színjáték ban: „Egy gyülekezet van, az emberi nyomorúság gyülekezete... Vegyétek magatokra hibáitokat, és hárítsátok az emberiségre erényeiteket.” Elhangzik a figyelmeztetés is: „Imádkozni lehet együtt, üdvözölni azonban mindenkinek magának kell.” Dosztojevszkij, Tolsztoj és Németh egyaránt bőven merített a közös forrásból: az Evangéliumból és a különböző eszmei irányzatokból. Mándihárman tévesnek tartják a civilizáció életét, amely a fejlődés során elszakítja az embert természetes állapotától és külsődleges, materiális célok miatt lelki hanyatláshoz vezet. Németh hőse is azt vallja, hogy az embernek lelke szerint kell felülmúlnia magát. Kudarcok, lelki krízisek érlelik Boda Zoltánban a belátás mind magasabb fokát. A lélek szerinti gyarapodás, a lelki-szellemi növekedés útján jut el az üdvösséghez, az önüdvözüléshez. Tolsztoj szellemében hirdeti, hogy a megosztott és egyenlőségen alapuló világban az „emberi lelkeknek” törekedniük kell az egyesülés felé, hogy közös és osztatlan világot teremtsenek. Itt is Dosztojevszkij nézeteivel egészül ki a tolsztoji fogantatásé eszme: az ember csak a halhatatlanságba vetett hit révén érheti el minden értelmes célját itt a földön is, és hozhatja létre „az emberiség harmóniáját”. Tolsztoj idős korában a belátásra teszi a hangsúlyt, amelyet világot egyesítő erőnek tartott. Az intézményesített bűnösség korában a hitbeli igazságok kisajátítását a szeretet elleni véteknek nevezte. Elítélte a nemzeti, faji, vallási egyenlőtlenséget: az ember kisajátítását az ember által, a nép kisajátítását az államhatalom, Istenét az egyház által. Evangéliumi kereszténységet hirdette az egyházi hittel szemben: „az igazságot szerettem a legjobban a világon. S az igazság mind ez ideig megegyezik a kereszténységgel, ahogyan én értelmezem.” Boda Zoltán „Hegyi beszédében” szól az igazságról, de a földi igazságszolgáltatásról szkeptikusan nyilatkozik: „— A ti igazságtok! kiáltotta Zoltán. De vagyok-e én a ti igazságtok kaszanyele. Engem az igazság kihajtott közületek. Előbb a várost hagytam el, aztán a falut. A szőlőhegy pincéjébe rejtettem az igazságot, hogy aki keresi, megtalálja. Mert csak a rejtőzködő igazságot lehet megtalálni; az utcák igazsága kifolyik az ujjak közt, mint a víz. (...) ... ha magatok igazak lesztek, s a világ is újra épül a ti igazságtok szerint” Boda Zoltán kiválásának genezise: küldetéstudatának felismerése az eszme és valóság konfrontációjában. Mintha Zo- szima sztarec Aljosának mondott szavai szerint cselekedne: „Azt gondolom rólad, kimégy ezek közül a falak közül és szerzetesként jársz a világban. Sok ellenséged lesz, de ellenségeid is szeretni fognak. Sok csalódást hoz neked az élet, és másokat is ráveszel, hogy áldják — ami a legfontosabb.”

A Dosztojevszkij-sugallatok át meg áthatják az Emberi színjátékot. Dosztojevszkij nyomán került az ékezet a hitről a vallásos érzésre. Zoltán ezt így hirdeti: „A vallás az érzésben van és nem az elhivésben.” Ugyanezt a gondolatot a Tanú írója így fogalmazta meg 1935-ben: „A vallásban a lényeges: a vallásos érzés”. Boda Zoltán aszkéta, „balga szent” (Béládi Miklós). A világ szemében az aszkéták bolondok. Zoltán szerint azonban: „Olykor a bolondok fejezik ki legtalálóbban egy kor igazságait.” Az íróra is érvényes, önvallomásértékű szavakkal szögezi le: „A szeretet egy bizonyos fokán az ember elmeorvos.” Dosztojevszkij is írógéniuszként volt korának elmeorvosa. Dosztojevszkij, Tolsztoj és Németh László nem elégszik meg az ábrázolás hagyományos funkciójával: ők nemcsak észlelik, érzékelik és ábrázolják a valóságot, hanem feltárják felfedezik az emberi létezés és együttélés, az emberi ön- és valóságmegis- ismerés rejtélyeit.

Az Emberi színjáték főhősének sorsképlete az írói világkép és hőstipológia felől érthető igazán. A szellem, az erkölcsi példa aktivizáló ereje jellegadó Zoltán alakjában. A hős óleteszméje, alkata és sorsa közti összefüggést bontja ki Németh László. Dosztojevszkij nem figyel a társadalmi különbségekre, nála lélek mérkőzik lélekkel a Lukács György-i „léleksíik” értelmében. Némethnél is megfigyelhető a „léleksík” jelentése, de az ő hőseinek viszonyhálózatából nem hiányzik a munkamegosztás, foglalkozás, hivatás kapcsolatrendszere, amely Dosztojevszkijt ideológiai problémaként sem érdekli (Fehér Ferenc). Németh Lászlót erőteljesen foglalkoztatták a karakter366