Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Cs. Varga István: "A szeretet bizonyos fokán az ember elmeorvos" - Dosztojevszkij-inspirációk Németh László Emberi színjáték című regényében (tanulmány)
CS. VARGA ISTVÁN „A szeretet bizonyos fokán az ember elmeorvos” D OSZTÓ JE VS'ZKI J -1NSPI RÁC I ÓK NÉMETH LÄSZLÖ EMBERI SZÍNJÁTÉK CÍMŰ REGÉNYÉBEN Egyéni és közösségi kiutat kereső, jövőt szolgáló eszmények jegyében született Németh László regénye: az Emberi színjáték. Az 1928—29-ben készült regény írójának célja az öntisztázás, az adott szellemi személyiségfokozat meghaladása. Indítékai közt a személyes és szubjektív, valamint a társadalmi motívumok egyaránt jelentősek. A pályakezdés regényében a meghatározó Ady-élmény mellett a Dosztojevszkij-inspirációk, sugallatok, hatások is fontosak. 1929 áprilisában Németh így értékeli Dosztojevszkijt: „Azt hiszem, ez az az író, aki teljesen felnyitja a lelkemet. Ady óta a legtermékenyebb hatás, föltétlenül a legnagyobb író, akivel behatóbban foglalkoztam. A kedviért erősen tanulok oroszul...” Könyvet akar írni az emberi lélek nagy orosz „látnok”-áról, amelyben nemcsak a hazai Dosztojevszki j -kutatók eredményeit, de Andre Gide híres Dosztojevszkij-könyvét is szeretné felülmúlni. 1909 nyarán már egy Dosztojevszkij és Tolsztoj című tanulmányáról is hírt ad, amelyet a Napkeletnek szánt, de amelynek sorsa máig ismeretlen. A tanulmány anyagából bizonyára sok beépült az Emberi színjátékba, amely a kor eszmei, világnézeti áramlatainak is művészi foglalata. Nem hatásról, hanem a sugallatok, inspirációk egyénítéséről van szó! Az író három fiú életútját kíséri nyomon a regényben: bennük „a jövő Magyar- ország három ága” nőtt, levelesedett. Bors Alfrédet az érvényesülési ösztön viszi tévútra. Horváth Laci a bergsond elan vital provinciális változatát teszi meg életelvvé. Közülük emelkedik a főhős rangjára Boda Zoltán és így válik a regény társadalmi körképből monódiává, egy alakra komponált lélekmonográfiává. Zoltán az öntökéle- tesedés és erkölcsi példaadás eszményét Dosztojevszkijhez hasonlóan „összemberi ideálként” hirdeti. Az önapoteózis regényének főhőse igazolja Dosztojevszkij szavait: „az ember egész életében nem él, hanem alkotja önmagát; önteremtéssel megteremti magát.” Zoltán a Dosztojevszkij hősökhöz méltóan választja és vállalja az öntökéletesítés imperatívuszát. 1919 után sem hajlandó az orvosi szigorlaton a „vörös vérsejtet” „piros” vérsejtnek nevezni. Ezért megbukik, visszatér Hódosra, szülőfalujába. Erkölcsi forradalmárként a lemondást, az aszkézist választja. Hisz a szenvedés tisztító erejében, amely nemcsak a purgatórium, hanem a történelem kapuit is nyitja. Zoltán „artemiszi lélek”, Németh kariatidáinak férfimása, előzménye. Érzi az aszkézis, az önmegtartóztatás fenségét. Belekóstolt a lemondás örömébe, mint Gide La porté etroite-jának hősnője. Megérezte: „a boldogságnál nagyobb boldogságot, az önmagunkon vett győzelem gyönyörét.” Kiteljesedik fiatalkori élménye, A halottak élén Ady- jában talált önigazolás, amikor a sorozáson elutasítja a felmentést: „Nem a háborút keresi ő, a próbát. Az aszkézist. Nem Ady írta, hogy elvész az ország, amelyben elfogynak az aszkétaszívek? Némethnél is különösen fontos szerepet kap a szenvedés, az aszkézis, mint az öntökéletesedés eszköze. Dosztojevszkij az orosz nép jóságát, szenvedni tudását üdvöt és megváltást hozó érdemként dicsőítette. A Dosztojevszkij hősök a szenvedésben a közös emberi sorsot vállalják. A szenvedés kultusza a vállalás heroizmusával és aszik étizmusával társul Boda Zoltánnál is. Raszkolnyikov szavaiban Szonya előtt a szenvedés egyetemes hitvallása hangzik el: „Nem előtted hajlok meg, hanem térdre borulok az emberiség egész szenvedése előtt.” Dosztojevszkij egyéni és népnyi méretekben is misztikus engesztelő erőnek tudta a szenvedést. A szibériai kényszermunkát is üdvösnek nevezte, mert emibertestvéreihez a szenvedés révén került közelebb. Az aszkézist a mostoha sors ellenszerének tartotta. 364
