Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Juhász Péter: A bolgár-török kultúra hatása a magyarra (tanulmány)
az a tény is bizonyltja, hogy a szamojéd nyelvek is tartalmaznak török jövevényszavakat, amelyeket csakis az i. e. 500 táján vehettek át, amikor a szamojédek Nyugat- Szibériában, az Irtis vidékén még együtt éltek. Időszámításunk kezdetén a szamojéd- ság ugyanis felbomlott és a szamojéd csoportok Szibéria különböző vidékeire szóródtak szét. Azt к feltevést, hogy a szamojédság első érintkezése a török népekkel az i. e. évszázadokra esik, történeti adatok is igazolják. A kínai évkönyvek adatai szerint egyes török törzsek i. e. 200 körül Európa határáig vonultak, a mögöttük forrongó népek nyomására. E kútfők szerint a legnyugatibb és legészaknyugatdbb területet, az Irtis és az Ob forrásvidéke körül a ting-ling néven ismert nép foglalta el. Ez a nép pedig adataink szerint az ogur-bolgár törzsekkel volt azonos. A kínai források szerint a minuszinszki medencében a ting-ling törzseknek nyugati csoportja élt, amely 355 után délre terjeszkedett a Kazah steppen, s 463 táján érkezett a Meótisz vidékére. Mivel az onogur népnévből származik a magyarok ungar, hungarus, Hungarian, hongrois, ungherese stJb. neve, s így nem alaptalan az a feltevés, hogy a magyarság az Urál vidéki szálláshelyedről a szabiink által elűzött onogurok tíz törzsének kötelékében — szövetségében vagy nyomására — vonult a Kaukázusba, onnan pedig Le- vediába s később Etelközbe. A bolgár-török (csuvasos) nyelvű onogurokkal a magyarok ősei szimbiózisban éltek* részben össze is olvadtak velük, s következtében ragadhatott rájuk az onogur etnonimikum. Az onogurok és a magyarok bizonyos rétegeinek összeolvadását megerősíti a Vili—IX. századi volgai bolgárok és az ősmagyarok paleoantropológiája és Magyarország mai lakosságának embertani vizsgálata is! Az Árpád-kori feltárt temetők koponyái és a mai népesség jellegei hiteles adatokat szolgáltatnak a származásra, valamint a keveredés irányára is. A honfoglaló magyarok közt a törökös típusok aránya rendkívül magas volt. Dipták Pál 19í>8. évi ösz- szefoglalójában a törökös típusokat (turamid 24%, pamiri kb. 20%, előázsiad armenid vagy taurid kb. 2%) együtt 46%-ban mutatta ki. A honfoglaló magyarok vezető rétegére még nagyobb mértékben jellemzők a törökös típusok. Nemeskérd János és Gás- párdy Géza az üllői temetőben, ahová Árpád rokona, Üllő és nagycsaládja temetkezett, a törökös típusok előfordulását 69,7%-ban adja meg. Az egyes török törzsszövetségekre utal a magyarság szavárd és türk neve is, hiszen a magyarságnak ezek a nevei egyben régi török népeknek a nevei is. Azért nevezték a magyarságot hol ono- gur és szavárd, hol pedig türk népnek, mert ezeknek a törzsszövetségeknek egyik törzsét alkotta, és így a politikai egység nevét is felvette. A magyarság és a bolgárság együtt vehetett részt Attila fiának, Imiknek pon- tusi hun birodalmában is. Közismert, hogy Attila halála (453) után a főhatalom átvétele végett keletről a Tisza vidékére siető Ellákot, Attila legidősebb fiát és az őt kísérő keleti hunokat testvéröocsei és a velük tartó germán fejedelmek fegyverrel fogadták. A szokatlanul véres küzdelemben Ellák csatát vesztett és elesett. A főhatalomiért versengő hun királyfiak azonban menekülni voltak kénytelenek a gepidák, svévek s a keleti gotok elől. A Tisza-Duna vidéki hunság megfogyott töredéke velük húzódott vissza az Al-Duna vidékére és a pontusi nagy síkságra. Az ott talált népelemeket megszervezte a hunok új birodalmat alapítottak, amely hun és bolgár néven szerepel a történeti forrásokban. A Keleti Kárpátok mögött ebben a még mindig tekintélyes birodalomban a főhatalmat Attila második fia, Dengizik ragadta magához, aki 469-ben bekövetkezett haláláig a Don és Dnyeper vidékéről kormányozt népeit. Az Attila halála utáni évtizedben az Altáj-(vidéki avar birodalom népe nyugat felé terjeszkedett és kiűzte lakóhelyükről a szabirokat. Ezek rátámadtak az Ob- és Irtis-vidéki ogurokra, akik saragur-rokonaikat magúik előtt űzve nyugati irányba nyomultak és átkeltek a Jajk-fUrál) folyón, majd az Atil-i(Volga) folyón is. A szabirok az onogurokat délnyugati irányba űzve, nyomukban maguk is átkeltek az Urál- folyón, majd a Volgán is. Egy-két évtizeddel előbb a szabir támadás talán megtört és felmorzsolódott volna a hun birodalom katonai erején, most azonban a szaibirok s az előlük menekülő 324
