Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - Zelei Miklós: Szakállas horgony (novella)

Diétázni a székrekedés miatt kell. Szorulásos depresszió. A testen, lelken elomló homályos rosszhangulat fokozatosan megállítja a vastagbél friss működését. Ravasz étrenddel kell serkenteni a sötét mozdulatlanságba merevült beleket. Sötét görcs képződik a gyomrában is. Begörcsöl a gondolkodás is, görccsé változik az egész test.

Egyszerű és hatásos étel a zsúrkocsi alsó polcán a rántott hal mellett sárgálló tojáskrémmártás. Egy tojás sárgája evőkanálnyi zubogó vízben két deka vajjal elkeverve. A vajtól besűrűsödik, ekkor sót és citromlevet kell hozzáadni. Zsírban sült krumplival olyan, mintha nem is kellene diétázni. Régebben mindig elnevette magát, ha a nyíló ajtóban meglátta a zsúrkocsit. A Futár utcából beforduló Paál fagylaltosra emlékeztette.

Kanalát a forró húslevesbe meríti, és egy pillanatra mindenről megfeledkezik, de a borstalan levestől újra eszébe jut az egész.

Erteilen, megdagadt szemmel nézett az órára pénteken, ebéd utáni álmából felriadva. Háromnegyed kettő. Fél háromkor szokott ébredni. Másik oldalára fordult, a hátán megigazította a plédet, és becsukta a szemét. Marika jutott eszébe. Ha nem tud aludni, egyre gyakrabban jelenik meg előtte Marika.

Túl meleg volt a pléd, kinyitotta a szemét, derékig kitakarózott. Hát az elmúlt. Nincs szükség kísértőkre. Ezért is fontos minél többet aludni. A napirend legfontosabb eseményévé emelni a mély, fegyelmezett alvást, s az érzékelést tökéletesen lekötő minden más elfoglaltságot, amilyen például az evés. Nemcsak az ízeket, kiélvezve a gusztusosán elkészített ételek, a kifogástalan terítés látványát is. A napot olyan aprólékosan, precízen kell fölépíteni, hogy a percek között ne maradjon rés, amelyben bármi hívatlanul megjelenhetne.

Nem érti, miént ébredt fel. Nem szokott. Ez ki van zárva. Felkönyököl, körülnéz, és kiáltva ugrik ki az ágyból. Valami idegen van a szobában. A redőny felszeletelte árnycsík a falon, a villanyoszlop és a hárs árnyéka között. Ebben az évszakban ott csak jóval később, négy óra körül sötétlik egy keskeny, határozott sáv.

Odafut az ablakhoz, oldalt áll meg, hogy testét takarja a fal, s félszemmel figyel kifelé. Így látja meg először a férfit. Elég fiatal. Sőt, veszélyesen az. Sok őrültségre képesek az ilyenek. Közelebb hajol az üveghez, ekkor a férfi váratlanul elrohan.

Idegesen járkál ezután, egész délután cél nélkül bolyong a házban, a félig leeresztett redőnyök mögött, a kertben, ahová nem láthat be senki. Nem olvasott, nem nézett tévét, nem hallgatott rádiót, épp az történt vele, amit életének egész megszervezésével, az üres idő abroncsba szorításával ki akart zárni. A mélyen eszmélete aljára cementezett gondolatok úgy szabadultak el, mintha pohárba zárt legyeket engedne szét a velük játszó gyermek. Nem tudott szabadulni tőlük, zúgva rajzottak, csípték, nem a testébe, egyenesen az agyába csíptek. Rosz- szul, hánykolódva aludt, reggel izzadtan, kimerülve ébredt fel, alig tudta ráerőszakolni magát a tusolásra, de attól sem frissült semmit. Mit akarhatott a tegnapi alak? Honnan tudhatta meg, hogy itt lakik? Csak ült a fotelban, bámult maga elé, nézte az ablakot, a néptelen utcát a redőny résein át, a hegytetőn kezdődő erdő lombjait. Hátha csak véletlen? A házvezetőnő mosolyogva kérdezte, hogy aludt, álmodott-e valami szépet, de nem hallotta meg. A fák közötti bizonytalan fényeket érezte az idegeiben.

302