Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Dobai Péter: Versek a Vitorlák emléke c. ciklusból: Kisfaludy Károly, "Partra szállottam..."
csak játék volna, rege, legenda, nem múlt, mégis: emlék! Az égbolt fehér, éles darabokban, nem létező ország térképeként úsznak a tenger fölé a viharfellegek: hazát adva elmúlt helyeknek, amíg egy felhő „helyét” az égi térszínen szél és napsugár űzi szét, hogy megint az ég! Évelő-örökkék hullámzás: házak, nevek, búcsúk, szerelmek, utak, küszöbök, keresztek, zászlók, fedélzetek forognak benned, ezüstös íriszre egy-egy vízcseppednek: világtalan horizontot fest a térforgások időző-időzített távlatába. Világűri visszfényben ragyognak a cseppek, fényük menekül és átszökik az éjszakák között. Ki írja meg és kinek írja ezt a halálos halászatot, amelyben háló-hábhalász, olyan édes-egyremennek, mint élő részek, ha már egészbe vettek. Igen, egyremennek, akár egy kagylóért nyúl le a kéz, akár egy csillagért, mintha alig messzebb. Ki mondja el, biztos mestereként a múltnak, hogy milyen volt előbb egy hely, amely azóta nincs meg? * Ki meséli el az éjszakákat, amikor nem aludt el, ki mesél el egyetlen éjszakát is azoknak, akit zavartalan álmukkal a hajnalt már nem érik el? „PARTRA SZÁLLOTTAM, LEVONOM VITORLÁM. . .. BÉKE MÁR RÉSZEM: LEKÖTÖM BAJOMAT.” Berzsenyi Dániel emlékének ,,Elmegyek: de szivem ott marad vétetek A szerelem láncain. . . Nem ád vissza nékem már semmi titeket! Evezzem bár körül a mély tengereket, Mint Magellán gályái Berzsenyi Dániel „A liget zöld sudarai”. . . és a kérés: „Hozd alá a fáradt szememnek kívánt álmait. . . ” Régi férfi, vadon-poéta: a lagúnás, lágy lugas, a telt liget kiégett, üszők és szén lett, s a „barna szemöldök” alatt a Lolli-szempár, ugyanörökre lezárt már, mint olajszíniű szemed, amivel szemébe néztél, amivel szeretted hitvesed, bár szerelemre se hívott magadba-szerelmes életedhez megadó és méltó szerelem, egy Emmi és a többi Emmi és Lolli, a tényleg egy: ő, „Lolli!... deli kellemeiddel belém ezer tőrt nevetsz.” 293
