Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Dobai Péter: Versek a Vitorlák emléke c. ciklusból: Kisfaludy Károly, "Partra szállottam..."
D О В AI PÉTER Versek a Vitorlák emléke c. ciklusból KISFALUDY KAROLY „Sivár kikötő ez, nem bírok itt várni tovább sem a barátra aki a fenyves szigetre hajózott sem a barátra aki a platános szigetre hajózott sem a barátra aki a nyílt tengerre futott. Simogatom a rozsdás ágyúkat, simogatom az evezőket hogy testem újra feléledjen és döntsön. A vitorlákból csak a só szaga árad: a múltkori vihar emléke ez.” Jorgosz Szeferisz, í. Tengeri és levegői vihar Védett szellem-sziklavár alatt fehéren robban egy előbb még szénszínű áradat, egyszerre a láthatárral: egy bárka omlik össze, palánkja bölcsőként ring, dajkája csontváz, hajóroncs zuhan zúzott, morajló partkövékre, pár kicsavart cölöpre, hullámok vad vetélőire, sirály bukik fölé kegyetlen körözésből alá, le, szirtek mögött, már menedékben, embercsoport, mesél, mesél a festmény, a felhőknek fent és lent a veszett vizeken: villanó torkolatfény, álomvihar, túl a valóságon és túl az álmon: XIX. századi remény. 2. Kikötő holdfényben Mintha értelmetlen parancsra az elhagyott halálhajók: a felhő-flotta fent csak céltalan hajózna, alakzatait tehetetlen-önkényesen] váltogatva, színeit cserélve sötétről fehérre és színtelenségre, aztán megint barnából egy máris kiégő kékre és ellenkezőre egyből azután, hogy a szín a színére vált és mintha minden jelenség alatta lent: a sziklák, a szirtek, a parti nyílttűzhely, a rév, a vártorony, bárka, vitorla, a lecsarnokolt, horgonyzó hadihajók, 292
