Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Bárdosi Németh János: Szombathelyre küldöm (vers)
BÁRDOSI NÉMETH JANOS Szombathelyre küldöm Hol van a régi szülőváros, a csilingelő villamosok, gázlámpák esti fénygyújtása, hattyúk a Gyöngyös fűzfa-árnyán, palatábla a csöppnyi kézben, madarak-fák napja tavasszal (tündér táj volt az oladi domb) az ünnepi szép (kirakatok, labdák, karikák karneválja, katona-zene a Fő-téren és hol van apánk mozdony-füstje (Fehringről jött a Tulipán-gyors) a családi kör lámpafénye hol veszett el a múlt ködében? Kiálts rám város, emlék, álom, élők és holtak, hol az a hó és hol a hold a régi égen? S hogy újra látlak kedves város, szép vagy az újba-öltözötten, bólintok minden szépre, újra, a munkás kezét földícsérem, dicsekedem, hogy itt születtem. De az új mögött mindig látom, hogy az a sárga villamos fut, vele csilingel, cseng a múltam. Pedig lehet, hogy csalatás volt, csak a gyermekszem szépítette, szépítse most is mindörökre, mázoljon holdat, csillagot rá, ragyogjon mindig, minden újban az a ki-nem-hunyt régi lélek. Március 13-án megrendültén kísértük utolsó útjára Pécsett az első Vas megyei folyóirat — az írott Kő — megteremtőjét és szerkesztőjét, a kiváló költőt és nagy hatású irodalomszervezőt, lapunk igaz barátját és hű munkatársát. 291
