Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Bordi Ferenc: "A világon minden azért van, hogy könyv legyen belőle." Mallarmé Kockavetése, végre a költő tervei szerint
Kockavetés eredeti elgondolások szerint kiadásának szándékához vezethetett. A francia nyelvű könyvek (a d’atetier gazdag sorozata) között Philippe Döme, Gérard de Cortanze, Bruno Monteis, Michel Deguy, Jacques Roubaud, Claude Miniere, a magyarok és mások munkái (néhány kötet közös alkotás, ezekben a „műhelyigondolat” realizálódik), „szövegei”, tanulmányai, konkrét művei és tiipografikái alkotásai jegyzik az eleven csoport működését. Mindezek mellett tipografikai önálló kiállítások (1977: Centre Georges Pompidou — 1978: Le Havre, majd a párizsi Nemzeti Grafikai Központ, az ú. n. „Rothschild Alapítvány” stb.), itt rajzok és szövegképek, szó- és képlabirintusok, „megcsavart szövegek)”, színes feliratok, tipográfiai labirintusok, palimp- szeszt-szövegek, remekbe formált publikációs- és képeslapok voltak láthatók. A tárlatoknak híre, közönsége és hatása volt, a csoport munkásságát számon tartják a korszerű irodalom és művészetek hívei. E sorok írója Nicolas Schöfifentől hallott hosszú és elmélyült lelkendezést a d’atelier munkatársairól. „Semmiféle gondolat vagy cselekvés egyedül nem változtathatja meg a lehetőségek végtelenjét..” — fejezi ki a Kockavetés gondolati lényege Dobossy László elemzése szerint. Nos, e „rejtélyes tétel”, Mallarmé inkarnációja és álma a d’atelier munkásainak hosszú feltáró tevékenysége nyomán és áldozatából valóra vált. A hasonló igénnyel élők megtalálták közösségüket a mű kiadására, és a szép album megjelenése nemcsak irodalmi esemény, a Kockavetés több mint irodalomtörténeti kuriózum: hatása és tábora van. És mindez feltehetően bővül é megvalósulás nyomán. A nagy alakú album elegáns borítóján Mitsou Rónát beszámolója, a mellékelt külön füzetben a „spontán és mágikus műhöz” írt tanulmánya olvasható, Rónát volt a rekonstrukciós munka irányítója is. Az említett füzetben utóbb Rodolfo Hmostroza esszéje és vallomása „a fehér lapok istenségéről”, egy módfelett érdekes bevezető a Kockadobás tipográfiai szerkezetéről. Papp Tibor sajátosan tördelt és szedett „szövege” („qui mentalement sépare”) az egykori és mai szándékokat tárja fel (ezek különbözőségeit), a' Mallarmé-kiadás akár mandfesztációsnak is tekinthető indítékait, Claude Miniere az „örökölt szövegszerkezet” megformálásának „kalandos kockázatait” elemzi utóbb. Mindezek mellett Jacques Roubaud, Jeam, Pierre Faye, Philippe Döme „konkrét szövegei” láthatók és olvashatók, jelzik és idézik a vállalkozás szellemi izgalmait, a „mallartménáánus esztétikát”. Az élményt nyújtó tipográfiájú tanulmányok és „szövegek” között Papp Tibornak a Kockavetésre kompopnált „.várostérképe” („Dévilile”), Bruno Montels nyomtatott és kézzel írt „tipográfikája”, Nagy Pál képre és szövegre komponált, rejtélyes erejű hasonlója mutatja a Kockavetés friss és élménysugalló hatásait. Végül Mallanménak az egykori Cosmopolis egykori szerkesztőségéhez intézett és „a poéma megjelenítésére vonatkozó megjegyzései” zárják a sort, az önálló füzetben közreadott tanulmányok és reflexiók a Kookavetéshez hasonlóan gazdag tipográfiai megvalósulásban, hasonló sejtelmességgel átszínezett papíron tárulnak elénk. A papírra eső fény, majd a lámpaviílág előcsalja a hófehérség mögött megbúvó lilát. Ügy tűnik, hogy a kiadással nemcsak az elemzők és bibliofilek kaptak ajándékot, de a mai konkrét költészet hívei is, főként a művelők. Az „újszerű térbeliség érzete”, a „verbális és vizuális közlés egysége”, a „több rétegű fogalmi struktúra”, a „fehérség és feketeség kölcsönhatása” és a hasonló szándékok nyertek itt megvalósulást. Mi tovább is álmodunk: szívesen olvasnánk-látnánk a művet magyarul. A lehetőség a csoport kétnyelvű tagjaival adott, nagyszerű lenne, ha élnének is vele. Hogy aztán a magunk anyanyelvén érezzük ezt a többsíkú jelentést és szövegárnyalatot, amit így csupán a megjelenülés formája közvetít. BODRI FERENC 276
