Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: A kolozsvári káposztától Faludi Ferenc Szakácsénekéig

A tüzet más rakogatja Es ha több kell, más hord fát, A nyársát is más forgatja,

Ö csak fő gondjához lát.

Tehénhúsa, káposztája Jókorán a tűznél áll,

Az inasa néz hozzája,

Ö meg ásít és sétál.

Előveszi majorságát, öl, vág benne, bontogat,

Túrja, gyúrja szín tésztáját,

Bele valót válogat.

Elkészíti főzeményét,

Egynéhány tál étkeit, Nyársravaló süteményét, Számozza vendégeit.

A vadaknak külömbsége, Fenyős-, császármadárkák,

Az ebédnek ékessége,

Fogoly, vadkan, fácánkák.

Tornyos, lapos tortátája Pástétom és marcipán, Mesterséges pogácsája Megvan nemes asztalán.

Megdicsírik szép ebédjét,

Urak laknak, inas fal,

El nem hagyja hív cselédjét, Maga éhhel meg nem hal.

Jóízűen eszik, iszik,

Mennyit gyomra, torka kér,

Napról napra jobban hízik,

Bőrébe is alig fér.

Ebéd után szunnyadó zik,

Pipáz, kártyáz és tréfál,

Hivalkodik, mulatozik,

Ide s tova elsétál.

A szakácsnak így van dolga,

Jobb hivatalt nem talál,

Űr a szakács és nem szolga,

Konyhájába kiskirály.

Faludi Szakácsénekét mindenekelőtt „a gyomros matéria” eddig áttekintett irodalmával célszerű összevetni.

A portrévers tulajdonképpen a szakács egy napjának leírása, s kezdődik a reggeli felkeléssel. Akárcsak a XVII. századi Szakácstudomány: „Mikor reggel felkelsz, elsőb268