Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Szörényi László: Faludi Ferenc irodalmi jelentősége
SZÖRÉNYI LÁSZLÓ Faludi Ferenc irodalmi jelentősége A Széchényi Könyvtár őriz egy rendkívül értékes ereklyét Faludi Ferenctől. E jegyzőkönyvet hol Orrmiárium, hol Colleotio miscellanea néven szokás emlegetni. A benne foglalt latin nyelvű versek és különböző nyelvű — de leginkább olasz — feljegyzések valamelyes betekintést engednek a magyar irodalom egyik legrejtélyesebb alakjának írói műhelyébe. Rejtélyesnek neveztük, mert — mint Síik Sándor 1936/37. évi szegedi egyetemi előadásaiban kifejtette — noha adatszerűén rögzíthetjük életének külső állomásait, szinte semmi lényegeset sem tudunk életéről; ami pedig a műveit illeti, ezekben olyannak mutatkozik, „akinek mintha semmi tartalmi mondanivalója nem volna és aki művészi szempontból mégis a legnagyobb magyar írókhoz tartozik”. Nos, ebben az Qmniáriumban van egy olasz nyelvű bejegyzés: „La mia stittada in Gyssing”. Vagyis: „Szánkózásom Németújvárt”. Most, midőn szülővárosában, Németújvárt emlékezünk a 200 éve elhunyt költőre, megkíséreljük, hogy a fentiekhez hasonló töredékes adatok összerakásából próbáljunk világosságot deríteni alakjára. E jegyzőkönyv tartalma — mint Szauder József kifejtette — sajátos átmenet a nyersanyaggyűjtés és a művekbe készen átemelhető elemek rögzítése között. Szauder rejt- vényfejtőt megszégyenítő leleménnyel bogozta ki töredékes utalásainak legtöbbjét, és mutatta ki az olasz írókból vett, vagy a római népélet benyomásait tükröző följegyzéseinek felbukkanását egy-egy kész Faludi-müben. A németújvári szánkázás megfejteden maradt; nem is csoda, hiszen nem ismerjük olyan versét, amelyben Faludi e motívumot felhasználta volna, pedig a szűkebb hazáját — Vas megye nyugati részét, s részben a mai Burgenlandiban fekvő Rohoncot, Tarcsafürdőt, Apátit — megörökítette egy-egy alkalmi költeményben. Biztosra vehetjük, hogy a szülőhelyére vonatkozó emlékeztető mondatot nem céltalanul írta jegyzőkönyvébe. Talán egyszer majd fölbukkan a korabeli olasz vagy latin nyelvű árkádikus költészetből egy olyan vers, amely valamiféle szánikázásról szól. Az olasz 18. század festészete legalábbis nagyon kedvelte a szánkázás motívumát; a velencei Querini-Stampalia képtárban őrzik Gabriele Bellának azokat az életképeit, amelyek megörökítették a város tereinek és sikátorainak városnegyedenként változó játékait és viadalait: a művész nem mulasztotta el megörökíteni azt sem, amikor — az enyhe éghajlatú Velencében abszolút ritkaságként — egyszer befagyott a Canal Grande, és a város apraja-nagyja ott szán- kázott és korcsolyázott a jégen. Nem tudjuk, hogy felbukkan-e tényleg ilyesfajta szöveg, de jogosan tételezhetjük fel, hogy Faludi valamiféle külföldi példa nyomán asszociált a szülővárosában élményre. Ez volt ugyanis legjellegzetesebb eljárásmódja mind költőként, mind prózaíróként. Az európai közkincsnek számító műfajok, hangnemek, filozofémók megszólaltatása — olyan magyar nyelven, amely egyszerre ódon és vadonatúj: ez Faludi irodalmi működésének legjelentősebb mozzanata. Faludi Ferenc 1704. április 1-én született Németújvárt. Apja a kurucok támadása elől menekítette fel családját Körmendről, állandó lákhelyülkről. Apja is, anyja is régi nemesi családból származott: a Faludiak familiárisként hűségesen szolgálták uraikat, a Batthyány grófokat, s mivel ezek hűek voltak a császárhoz:, az uralkodó házat; az anya családja, a Radosticso'k viszont a kuruc felkelők oldalán vettek részt az 1711-ig elhúzódó, s a Dunántúlt hol az egyik, hol a másik félnék kiszolgáltató harcókban. Faludi előbb a kőszegi, majd a soproni jezsuitáknál tanult. 16 éves korában, 1720-ban lépett be a Jézus Társaságba. Két próbaévét Becsben, a három év bölcsészeti tanfolyamot a gráci egyetemen végezte el. Olyan évfolyamtársai voltak a stájer főváros régi jezsuita egyetemén, mint Kéry Ferenc, a későbbi neves történet251
