Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái XII. A márciusi per (történelmi kollázsregény)
mokratikus átalakításáról, valamint a demokratikus szellemnek az előléptetések stb. megoldásába való érvényesítése kérdéseiben szeretne velük megbeszéléseket folytatni. Ezen felhívás eredményeként több alkalommal megjelentek a fent említettek II. rendű vádlott lakásán, majd midőn a megbeszélések a hadseregszervezés tárgykörébe is átcsaptak — mely csoportnak I. rendű vádlott (Simonfjy—Tóth Ernő) volt a vezetője — II. rendű vádlott ezeknek a megbeszélésébe bele kívánta vonni I. rendű vádlottat is, mely körülményt közölt is J.-ékkal. Március hó 2-án délutánra hívta meg II. rendű vádlott J- ékat, és ugyanezen napra I. rendű vádlottakat feleségével együtt vacsorára. Tehát — amint már említettem — baráti beszélgetést akartunk folytatni három olyan tiszttársunkkal, akik nemrég még az ukrán frontparancsnokságnál teljesítettek szolgálatot, s így talán tudják vagy sejtik, hogy mi (vagy ki) még mindig az akadálya a hadifoglyok átadásának, illetve felfegyverzésének. A perirat itt részletesen felsorolja azokat az apró-cseprő (szervezési, előléptetési stb.) ügyeket, amelyek ott, vacsora közben szóba kerültek, majd így folytatódik: Ezeknek a kérdéseknek a megvitatása alkalmával jóformán I. rendű vádlott beszélt, a többiek pedig egyéb véleménynyilvánításán helyeselték. Ezután merült fel az a kérdés, hogy a hadseregszervezéssel kapcsolatban hol lehet a hiba, miért bizalmatlanok az orosz katonai hatóságok és mi, vagy ki lehet az akadálya a kibontakozásnak akkor, amikor nyolc hadosztálynak mielőbbi felállításától függ nem csak a honvédségnek, hanem az egész országnak a jövője. Az orosz katorjai hatóságok részéről fennálló bizalmatlanság kérdésének tárgyalásánál I. rendű és II. rendű vádlottak, valamint J.-ék általánosságban egyetértettek abban, hogy bárki legyen az, akivel szemben ez a bizalmatlanság megnyilvánul, tehát akadálya a honvédség felszerelésének, éppen a honvédség és egyben az ország érdekében adja át helyét olyannak, aki teljes mértékben bírja majd az oroszok bizalmát. A személyek vizsgálatánál úgyszólván mindenkit sorra vettek, így a vádlottak saját magukat is, s ezen az úton jutottak el a jelenlegi legmagasabb elöljáró, vitéz Vörös János honvédelmi miniszter személyéhez is. A miniszter úr személyével kapcsolatban I. rendű és II. rendű vádlottak, valamint a többi jelenlévők egyetértettek abban, hogy vitéz Vörös János neve annyira átment a köztudatba — még a fel nem szabadított országrészeken is —, hogy az mind az orosz, mind a magyar részen is fogalommá vált. (...) Felvetődött a kérdés, hogy ha egyáltalán bizalmatlanság lenne nevezett személyével kapcsolatban (orosz részről), az vajon nem az 1944. évi október 15. és 16-iki eseményekkel van-e összefüggésben, mely vádlottak szerint nincs teljesen tisztázva. Ennek az eshetőségnek a tárgyalásánál kapcsolódott be asak tulajdonképpen III. rendű vádlott (Török József), akit (...) éretlen és komolytalan közbeszólásai, valamint kijelentései miatt I. rendű és II. rendű vádlott több ízben leintett, kétségtelenül az ital hatása folytán Vörös miniszter úr személyével kapcsolatban az október 15. és 16-iki eseményeket — a valóságot nem ismerve — a maga részéről is kedvezőtlen megvilágításban ismertette, majd a Kéri vk. ezredes 'ás a miniszter úr (Vörös János) között Moszkvában lefolyt és a németek mellett való harc 11
