Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái XII. A márciusi per (történelmi kollázsregény)

továbbfolytatására annak idején kiadott paranccsal kapcsolatos beszélgetést is elmondotta. (Kéri Kálmán magyarázatot kért Moszkvában az ellenkező értelmű ■parancsokra vonatkozóan — S. A.) A vitéz Vörös János személye mellett és ellene szóló körülmények és kérdések megvitatása után vádlottak és J.-ék arra a megállapításra jutottak, hogy feltétlenül meg kell tudni az oroszoktól, vajon Vörös János személyével szemben van-e bizalmatlanság, és ha igen, felvetése időszerű-e, továbbá ha más személy a bizalmatlanság oka, kicsoda az illető, aki természetesen vezető állásában tovább nem maradhat meg. Ennek végrehajtására Dr. J., Gy. és H. századosok vállalkoztak. Amennyiben aztán I. és II. rendű vádlottak a dr. J.-ék útján úgy értesülnek az orosz katonai hatóságoktól, hogy a Vörös miniszter úr személye a bizalmatlanság oka, az esetben ketten (Si- monffy és Muhoray) bemennek hozzá, és ezt a körülményt megjelentik neki. (...) Itt vetődött fel aztán annak a lehetősége, hogy a miniszter úr ezen közlésre a maga részéről nem vonná le a következményeket, mire Gy. százados kijelentette, hogy akkor erőszakkal kell eltávolítani, amivel III. r. vádlott egyetértve oly kijelentést tett, hogy ha szükség lenne rá, egy lemondó nyilatkozat erőszak árán való aláíratásában szívesen segédkezne. Gy. százados, különösen pedig III. rendű vádlott kijelentését I. rendű vádlott egy kézlegyintéssel intézte el, annál is inkább, mert azt az egész társaság általános derültséggel fogadta.

Eddig tehát a hadbírósági ítélet ténymegállapítása. (Arról nem is érdemes beszélni, hogy ügyünket a felállítás alatt álló 6. hadosztály hadbírósága tárgyalta, amelynek nyilvánvalóan nem tartozott hatáskörébe, hogy a Honvédelmi Minisztérium vezető beosztottjai — tehát saját felettesei — felett ítélkezzen. Az ilyen apróságokon igazán csak én az jogász-agyam akadt fenn.)

Hogy a március másodiki vacsora utáni barátságos elválásunk és másnap déli barátságtalan letartóztatásunk között a színfalak mögött mi zajlott le, azt én pontosan nem tudhatom. De mert egyre többen kutatják ezt a korszakot, egyre több részlet világosodik meg előttem is. Nemrég olyasmit hallottam egy hadtörténésztől, hogy másnap reggel Gy. százados Révai Józsefhez szaladt be, a pártközpontba, aki meghallgatta, majd Vörös Jánoshoz küldte, mint akire az ügy elsősorban tartozik. Gy. tehát felkereste Vörös Jánost azzal, hogy legközvetlenebb munkatársai „erőszakkal akarják eltávolítani”. (Lapozd fel a jegyzőkönyvet, és keresd meg, ki vetette fel ezt az ötletet!) Vörös tombolt, ráadásul még ugyanezen a délelőtt levelet kapott Rákositól, amelyben a pártvezér figyelmezteti: elvárja tőle, hogy a legnagyobb eréllyel teremtsen rendet... stb. De ne feledd, hogy katonai kérdésekben — ahogy azt személyesen is tapasztalhattam — az első naptól kezdve Farkas Mihály volt Rákosi tanácsadója. Innen az az érzésem, hogy a mi perünk volt Farkas Mihály első magyarországi koncepciós próbálkozása. Nem rajta múlott, hogy ez akkor még nem járt teljes sikerrel.

Valami azért mégis sikerült: az első tárgyaláson a kivégzőosztag árnyékában, a második tárgyaláson — már megnyugodva alapos részletességgel jegyzőkönyvbe mondhattuk elképzeléseinket és szándékainkat. Olyan tükre maradt ez akkori gondolkodásunknak és gondjainknak, amelyet egyébként nem lehetne az évtizedék távlatából torzítás nélkül felidézni. Mintha harminc év elteltével már a történészek is érdeklődnének utána ...

Valami elégtételfélét azonban — a látványos előzmények után — Vörös

12