Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - SZEMLE - Székely Ákos: Mészöly Miklós: Bunker - Az ablakmosó
szemle Mészöly Miklós: Bunker - Az ablakmosó Várakozás, eseménytelenség, emlékeken kérődzés, bizonytalan körvonalú külvilág, érlelődő lázadás légköre, idő nélküli közeg; atmoszféra, csend, mozgás elsőbbsége cselekménnyel, hanggal, szöveggel szemben; a játék mikrorealizmusának hangsúlyozása — Bunker című drámája élén Mészöly szinte összefoglalja írói világának legfontosabb jellemzőit. A darab nem véletlenül épül „megszakításokra”: már első (később gyakran ismétlődő) szaggatott mondatai dörrenéseket számolnak, nyomasztó csendjét kiszámíthatatlan (kezdetben még a katonai hierarchia mindenkori szabályaihoz igazodó) élességű utasítások, vezényszavaik fokozzák-allenpontozzák, éjjelnappal azonos félhomályát egy rendszertelenül vibráló neoncső szabdalja — négy embert kiszakítottak természetes környezetéből, és egy bunker betonkúpjába préseltek valamikor, hogy őrizze a támaszpontot, pontosabban annak különleges funkcióit. Lélegzetvételük szabálytalan, („Ügy fulladoztál, mint akinek kupicával mérik a levegőt”), a föld alatt élnek évek óta, már az évszakok rendje is követhetetlenné vált számukra. Az ablakmosó látszólag ellentétes eszközökkel dolgozik. Hangsúlyozott maiságát („valamikor a mában történt vagy történik”) dzsessz vezeti be, még azt is pontosan tudjuk: vasárnap van. A többszörösen zárt tér (bunker, aknazár) helyett nyitottság jellemzi; szabadön nyílnak az ajtók (egyáltalán: ajtó és — ablak), sőt, mintha falak sem lennének, könnyedén járkálunk egyik helyszínről a másikra. (Színpad és nézőtér között szintén alig érezhető a távolság: a színész teljes természetességgel beszél saját közönségéről is.) Hamarosan megtudjuk persze, hogy mindez nem egészen így van. A Bunker szigorú rendjével szemben eleinte valóban egy önfeledt, amolyan vasárnapias szabadság élménye jelenik meg, majd kedélyesnek tűnő zavar, összevisz- szaság, ami végül a teljes káoszba torkollik. Már a bevezetőül szolgáló dzsessz stílusa „különböző tájjellegzetességek keveréke, egyvelegszerű”. A plakátfüggöny „zsúfolt montázsa”, újsághírek értelmetlen összeolvasása, nagyvárosi kaotukus hangzavar, Összekuszált emberi kapcsolatok — az életnek valamiféle általános zűrzavarát idézik. A bunkeriét drámáját borotvakrém-tubus, konzervdoboz, vashordó, „süllyesztett szekrényke”, garázs, betonpince: a „föld alatt vagyunk”, a „szépen el vagyunk konzerválva” egyértelmű motívumai hordozzák. És mégis, az ellentéses jegyek ellenére a két darab egyszer csak kezd több ponton is közelíteni egymáshoz. Lelki robbanások sorozata számolja fel fokozatosan a bunker embertelenségének aknazárját: egy olyan gépezetet, amelynek célja éppen a személyiség felőrlése: az emlékek kiégetése, az érzelmek kiiktatása, a gondolkodás feleslegessé tétele( egészen addig a pontig, amikor az ember már egyszerű dobókocka („csak ülünk itt... mint valami számsor...”) a hatalom poharában. .Áttekintés helyett engedelmesség — közvetlen részvétel helyett türelem — tékozlás helyett erőtartalékolás’ — idézi a Hadnagy a Tábornok „klasszikus” szavait az évfordulóra tervezett (tehát már bizonyos hagyományokat is kiépíteni akaró) pohárköszöntő megrendelésekor. A bunker ennek a 181
