Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Cs. Varga István: "Műveld a csodát, ne magyarázd!" Szergej Jeszenyin és Nagy László (tanulmány)

ezer kántor kornyikálna, / az ádáz hóvihar / úgy húzza gyászdalát, / ötkopejkásnyi pelyheket / szitálva, / a sírnál nincs / sem asszony, sem barát.”20 Nagy elődök tradícióit követve írja tisztázó szándékú, emlékidéző és fájdalomenyhítő verses monológját : ^Leuél_Jyísormíiog^Le?;éi nagyapámhoz, Levél egy asszonyhoz. A dal és az anya-motívum fonódik egybe^áTTűganakrlSuranak ajánlott, Te dalold: el című versiben, amelyet Nagy László tolmácsolásában olvashatunk. Mint egy Tiűvőlő, ráolvasó verses imának olyan a vers hangütése, nyitánya: „Te dalold el a dalt, ami hajdan j zokogott az anyánk ajakán. / Kisegíthet a búból a dallam, / s veled dúdolni bírom talán. [...] No dalolj, s én a pillám lehunyva / megint érzem a múltnak ízét, / s rhsg- igézve majd fölmerül újra / a homályból hű anyakép.” A szülőföld, a falu, mint enyhülést, megnyugvást adó menedék együttesen jelenik meg a végső búcsúdntés gyötrő víziójában: „Mélyre csüggesztve fejüket, / búcsúznak tőlem a virágok: / nem látom többé az ő áldott / arcát és szülőföldemet... tán emlékem idézi majd, / mint csak egyszer nyíló virágot.”21

Nagy László életutat összegező Anyaképében a világba induló fiút az anya búcsúztatja, féltve óvó gesztusa, arcának tekintete kíséri. Tudatában egybeolvad az anyaföld és az anyakép: „Jó volt már visszasajognom / oda, hol erővel töltem, / szülöm és elhagyott földem egy anyakép lett.” Gyönyörű szép előzményei vannak a Nagy László-i anyaképnek a magyar irodalomban. Az Ómagyar Mária-siralomban is benne van egy földi anya vallásos köntösben előadott siratódala is. Az anya-motívum gazdag kincstára a népköltészet, de emlékezetesen szép versek kötődnek hozzá Petőfi, Arany, Ady, József Attila, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor költészetében Is. Ebbe a sorba illeszkedik Nagy László anyaképe. Egy életen át hordja és szolgálja az etikai jót, esztétikai szépet és társadalmi hasznost együttesen jelképező anyaképet. Súlyponti helyen, a rendkívül kemény vers végén hittevő vallomást tesz: „Tudja, hogy sohasem jár a tisztesség csillaga árván / s nem vész az idő hományán, /. hanem világít, / s élünk alatta a képpel, / amit én éltetek vérrel / megszakadásig.” Az Anyám ül, mint egy óriás a közvetlen előzménye az Anyaképnek. A vers az anya karján ülő egykori fiút, a rúgkapáló „ütközőszarvú kis bölény”-t idézi. Az anyakép teljes, a nagyszabású kibontása Nagy László lírájában a Rege a tűzről és jácintról. Az aipa és anya alakja a fenségig fokozódik a múltidéző, jövőbe ívelő, himnikus szépségű versben. A költő az appának, a tűznek és az anyának, a jácintnak állít csodálatos emléket. Zárszavai szomorú jóslásnak bizonyultak: „На a halálban megelőzlek, ne sirass engem, anyám, / de élni akarok, élni! — a te dicsőségedre, anyám.”

JEGYZETEK

1. Az idézetek Szergej Jaszenyin válogatott müveiből valók (1977. Európa Kiadó). Válogatta és a jegyzeteket írta: Gerencsér Zsigmond.

2. Rab Zsuzsa fordításában közöljük az alábbi idézeteket: 1., 4., 5., 8., 9., 11., 13., Iß., Weöres Sándor fordításában: 2., 3., Itt., 12., 15., 21., Kálnoky László: 18., Mattyasov- szky Brigitta: 6—., Képes Géza 7., Urtíán Eszter: 18., 19., 20 idézet.

180