Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Cs. Varga István: "Műveld a csodát, ne magyarázd!" Szergej Jeszenyin és Nagy László (tanulmány)
Nagy László költészetében a tűz és a csillag olyan mély és sokrétű szimbólum, hogy külön tanulmányt igényelne vizsgálata! Nála a népköltészet hatása is sokkal áttételesebb, mint Jeszenyinnél. A népköltészet bartóki mélységei, vitális rétegéi vonzották: a regölés ősi ritmusa, a szómágikus bűvölés, a megnevező erő. Kiss Ferenc állapítja meg: . az a mélyebb adottság, amely Nagy László verseit az ősköltészethez fűzi, nem műfaji sajátság: erőénekszerű vallomásaiban, szürreális látomásaiban, krónikási közléseiben, balladás hajlamaiban éppúgy jelen van, mint a világot beszéltető tárgyias verseiben.” A falu, a föld népének küldötteként abból a kisparaszti világból érkezett az irodalomba, amelyben az erkölcs és a munka volt a legfontosabb, amelyből a nép és a haza iránti felelősségtudata is származik. Nagy László számára Iszkáz paraszti világa olvan iellemfonmáló kohó, mint Jeszenyinnek a rjazányi Konsz- tantvinovo. Űtja az iszáki parasztvilágból Pápán át vezet a fővárosba. Ütravalóul tehetségét viszi. A várossal való találkozáskor már intenzív verskísérletek7 tudatosodó 'VersmoT gyakorlat van mögötte. Fontos szerepet kap verseiben a természetélmény. Főként a gyermekkor világáról, az ünnepek fényeiről, a hétközniipSIPímúnikás örömeiről szólnak helyzetdalai, életképei. Mégsem a táj líra és a zsanér lesz a szülőföldélmény mélységmérője, hiszen már az indulás lírájában sem egyöntetűen az idill és harmónia énekeit mondja. A háborús élmények sötétítik, komor színekkel árnyékolják a költői horizontot és az életérzést: „vak szemei vannak / szelíd remények.” Az Adyt idéző kérdésre a helytállás konok válaszát fogalmazza meg fiatalon: „szabad-e zokogni / egy szegény kölyöknek? ... holtak folytának meg, ha sírva fakadna.” Érzi a paraszti élet, a szegénység kietlenségét, kegyetlen törvényeit, a pusztulásra ítélt, megválthatatlan világ visszahúzó erőit: Itt még az Isten is nyomorult. A sivár, a látástól vakulásig tartó robotmunka ellen lázad, de a falu közösségi érvényű értékeivel, történeti érdemeivel mélyen azonosul. A szegénység természetes létközegként veszi körül Jeszenyin életét. Nagy László-a-falu szociálisAagolódasákJi^alusi emberek osztályhelyzetét jobban tudatosítja.^ A falu mindkettőjük számára a belső világ archimédeszi pontja, a táguló nagyvilág íegmorálisabb színtere, az öntudat és a szerelem ébredésének tündérszigete.'~Jeszéffíyinnék_lí-csur~es~az'_Dk'á_parti ramikápolna, Nagy "Lászlónak a pajta volt a nyári versíró palotája. Külön iskola volt számukra a legeltetés : a nap járásából állapították meg az időt, virágok, növények nevét tanulták, ősi játékokat játszottak, Iszkázon ősszel közös lett a rétség. Az őszi legeltetések a hideg idők beálltáig, a havasesök kezdetéig tartottak. Nagy László vonzalma a növények, fák iránt egyre tudatosodik: sorsa, lelke van a fának, ha érzelmi élete és emlékezete más is, mint az emberé. Sajnálta, ha gyümölcstermő meggyfából „tűzgerenda”, azaz hamu lett. A szláv népeknél közismert az ember és a fa analógiája. Nagy László is megtalálta önmaga jelképét abban a vadkörtefában, amelyet ő nevelt és csemetézett az akácosszélen: „A vadkörtefa erős és bőven terem, bár hármat csavart rajta a szél.” Jeszenyin is versben állított emléket a tágas porta fejszére ítélt meggyfáinak, cl- burjánzó fattyúhajtásainak. A természeti emberekhez hasonlóan az élénk, tiszta színeket szerette. Három alapszíne arany, kék és vörös — számtalan színárnyalattal párosult. A természet szépségtől ittasul! költője a színeket és képeket nem. kigondolta, hanem a valóságból merítette. Nagy László is szerette a zöld, sárga, piros villanó, tavaszi színeit, a fehér szín tisztaságát. A rusztikus élményekben mélységdimenziók tárulnak fel. A szülőföld érlelte bennük az emberi méltóságérzést, életre szólóan, a szegénység, a mélység szolidaritását, a nép iránti elkötelezettséget. Jeszenyinben a forradalom, Nagy Lászlóban a felszabadulás lobbanhatta mámoros hitté a vágyat, hogy a hazát megtartó, anyagi és szellemi javakfbólTcitagadott nép is részt,kaphat a hatalomból, sorsa gazdájaként vállalhat feladatokat az országépítő munkából. Ebből ered Jeszenyin forradalmat megváltásként ünneplő, mártírjait saját halottadként elsirató hangja. A didaxis csak ótmene- tilegTiöhetéfr a művészi érték fölé Jeszenyinnéir^Az eszméi mondandó költői hitellel jelenük meg az Anna Sznyeginában. Benne a legendás paraszti álmot, a „muzsikparadicsom” illúzióját a valóság síkján átértelmezi, a lenini itörténelmi úttal egyezteti. A hitteljes azonosulás reménye tette Nagy Lászlót az új élet énekesévé, majd a meg- csalatottság, az úttévesztés félelme miatt jeszenyini mélységű kételyek és számvetések 173
