Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái XII. A márciusi per (történelmi kollázsregény)
nagy nyugalommal azt is elmondta, hogy még ha alkalmazzák is a Szálasi-féle statáriumot, akkor is van egy jogi bukfenc: apádat — távollétében — ennek a statáriumnak az alapján Szálasiék már halálra ítélték. Tehát vagy kétszer kell kivégezni vagy egyszer sem. A tárgyalást azonnal berekesztették, és az ügyet rendes bíróság elé utalták. De édesapád az előző éjszakán, amiről azt hitte, hogy az utolsó éjszakája, már megírta a börtönben védőbeszédét — az utolsó szó jogán. 2. —- Tervezett védőbeszéd (1944. március 8., részlet): Uraim, magyar katona bajtársaim! Tompa döbbenet üli meg lelkemet a demokratikus Magyarország új honvédségének mai tragédiáján. Mert a Honvédség tragédiájának kell minősítenem azt, amikor magyar vezérkari tiszteket magyar katonai rögtönítélő bíróság elé állítanak, hogy az ellenük emelt zendülósi vád beigazolódása után az új magyar Honvédség első lövései ne az ellenségbe, hanem saját vezetői szívébe találjanak. Így indul el egy elpusztult ország kifosztott nemzete a végső kataklizma, a végső enyészet felé. Vádlottak, vádlók és bírák! (...) Nézzünk végig a vádlottakon! Pálffy-Muhoray Zoltán, vezérkari őrnagy a 2. hadsereg doni katasztrófáját átélve, testben sebesülten, lélekben a régi, reakciós Magyar- országból végképp kiábrándulva és megtörve, már 1943 tavasza óta aktívan dolgozik a demokratikus, szovjetbarát Magyarország megteremtésén. A Szálasi puccs napján átmegy a vonalakon, és Mali- novszkij marsall vendégszeretetét élvezi 4 hónapon át. Szovjet tiszt- bajtársaink rajongva szeretik, ő maga az új Honvédség legradikálisabb, pregnáns baloldali, demokratikus vezéregyénisége. Mellette Tóth István vezérkari százados áll, akinek egyedül köszönhető — állíthatom —, hogy a zavaros október—nover-beri napokban a Honvédség és a budapesti baloldali tömegek hamarosan megtalálták egymást, és elválaszthatatlanul megszorították egymás kérges tenyerét. Számára név szerint kijelölve állt már Szálasiék bitótfája a Margit körúti fogház udvarán, amikor csodával határos módon megmenekült Kiss János altábornagy és társai statáriális ítéletének örvényéből. Török József főhadnagy velem együtt a fiatal, nemzeti tisztikar új típusának élharcosa. Tevékeny részt vesz a Felszabadítási Front politikai küzdelmeiben, majd 1944. november 13-án — kapott parancsra — velem együtt Moszkvába repül, hogy ott Miklós Béla és Vörös János vezérezredesek kormányalakítási terveihez nekik és a szovjet kormánynak Tildy Zoltán, Szakasits Árpád, Kállai Gyula megbízásából a még fel nem szabadított területek Magyar Frontjának támogatását jelenthessük be. Ilyen múltú, ilyen profilú, ilyen demokratikus magyar, talpig becsületes tisztek várják most a rögtönítélő bíróság ítéletét. Ezek a megvádolt tisztek fanatikus lelkesedéssel dolgoztak az új magyar demokratikus Honvédség megszervezésén 1944. március 3-án 13 óráig, letartóztatásuk ikisSé teátrálisan megrendezett drámai pillanatáig. Mi nem csak mondjuk, hanem hisszük is, hogy országunk, népünk, 6
