Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Cs. Varga István: "Műveld a csodát, ne magyarázd!" Szergej Jeszenyin és Nagy László (tanulmány)
CS. VARGA ISTVÁN „Műveld a csodát, ne magyarázd!” SZERGEJ JESZENYIN ÉS NAGY LÁSZLÖ A Tiszatáj Nagy Lászlót búcsúztató emlékszámában szólt Ilia Mihály arról, hogy nem tudunk elszámolni a költő életművével, hiányoznak az értékeket közvetítő kismonográfiáik, olvasmányélmény maradt a mű, mert értékei nem szivárogtak le a társadalmi tudat mélyére: „Nagy László költészetét majd be kell iktatni Kelet-Európá- nak abba az irodalmi folyamatába, nagy írói nevekkel jelölhető sorozatába, amely egy osztálynak, a parasztságnak nagy történelmi változásait és válságait nyomozta, örökítette meg. Nem nosztalgiát sugallt, hanem a változásban az életlehetőségeket kereste meg, de nem tagadhatta a fájdalmakat minden racionális valóságlátása és jövőképzelete ellenére sem.” * * * Az 1895-os év adta, az 1925-ös elragadta és Illés szekerén vágtató, élete gyertyáját kél, véaén égető^Szergej Jeszenyint. Halálának évében született Nagy László. Áz áP váltásélmény legnagyobb költőjének, Jeszenyinnek az útja a múltba tűnő patriarchális Oroszországból indul és a szovjetek Oroszországába vezet, Jeszenyin úgy érezte, hogy múlt és jövő korszakváltásának szakadéka a szívén keresztül húzódik. Személyes tragédiaként élte át az orosz nép, az orosz parasztság és a haza drámai sorsfordulóit. Múlt és jövő szétszakító kettőssége feszül életműve drámai harmóniájában. A Nagy Laszló-i életút a háború iszonyatán át vezet az 1945 utáni újjáépítés felívelő szakaszához, a „Fényes szellők” mámoros hitéhez. A költő átéli az illúziók omlását, jsl számvetés keserű élményeit. A sorsvállalás buktatóin felülemelkedve teremt költői szintézist. Csúcsra érve, akkor ragadta el a szívhalál, amikor teljességgel megnyilvánult: milyen nagy az ügye és milyen hatalmasak szellemi tartalékai. Legnagyobb példaadói közt találjuk „A huszadik század hármas költőikreit” (Csoóri Sándor): Jeszenyint. Lorcát és József Attilái; A „Mindenség summáslegénye" szintézist alkot falu és város, hagyomány és újítás,mépiség és szociális eszme közt. Kozmikus tágasságú világképében egyetemes érvénnyel lobban költészetté a kor történelme. Jeszenyin és Lorca életművének szivánványos szépségű égboltján a nép és a szülőföld iránti hűség a sarkcsillag. Tipológiai egyezések, stílusbeli rokonságok, sorsban és alkatban, tehetségben rejlő hasonlóságok szerteágazó motívum- és témakörei fűzik őket egymáshoz. Jeszenyin és Nagy László művészetének teljes összehasonlító elemzésére itt nem vállalkozhatunk. Csupán hasonlóságok, rokon vonások felvillantására van lehetőségünk. Vizsgálódásunk témaköreit motívumokban jelölhetjük meg: a szülőföldélmény és a népi örökség az indulás éveiben, a paraszti világ és az átváltásélmény költői kifejezése (a ló, kutya, tehén motívum kapcsán), az anya- kép szerepe.-Csak utalhatunk a költői öndefiníciókra, az ars poetica érvényű vallomásokra! „OROSZORSZÁG, TE BÍBOR RÓNA, FOLYÓBA HULLÓ ÉGI KÉK” Jeszenyin mélyen érezte az esztétikai szép, a fenséges és tragikus vonzását. Hirdette, hogy a költészet nem lehet öncél, a vers olyan legyen, mint egy nyitott ablak. 170
