Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Cs. Varga István: "Műveld a csodát, ne magyarázd!" Szergej Jeszenyin és Nagy László (tanulmány)

Vallotta, hogy versben is „magát az életet kell adni” az élet ábrázolása helyett, A természetutánzás azonban nem alkotás, mert hiányzik belőle a teremtés mozzanata. Valójában azt végezte Jeszenyin, amit Nagy László így fogalmazott a Hegyi beszéd- hen: ..Müveid a csodát, ne manyarázd.” De nem a hasonlóságok, nem a rokon és a rokonítható vonások, hanem az 1945 utáni magyar történelmet kivételes művészi hitellel versekben megörökítő költői tehetség avatja Nagy Lászlót Jeszenyin magyar utódjává. Már az egyetemi években jelentkezik hatása: „A félévi vizsgák után átmentem orosz szakra. Jeszenyint szerettem volna fordítani.” Jeszenyint és Nagy Lászlót mélyen jrokonítia a származás, az indítóélmény falusi, paraszti győkérzete. Konsz- tavtyinovo és Felsőiszkáz egyaránt a fóut mentén elöntött két sor házból álló falucska. amely sokáig a nagyvilágot jelenti a számukra. Jeszenyin a közeli Szpasz-Klepiki- ben lévő egyházi alapfokú tanítóképzőbe kerül, majd az embersűrűs Moszkva lesz életútjának fontos megállója. Innét indul tovább hódító útjára az északi fővárosba. Munkára elszegődő őseinek évszázados útját járja a rjazányi szülőfalutól Moszkván át Pétervárig. Parasztkendőbe kötött verseket visz Biokhoz. Az ifjúság varázsát, a falu illatát hozza a városba.

Jeszenyin vérévé itta a kétkezi emberek életének örömét és bánatát, létük színterének, az orosz földnek szépségeit, A munka és az öröm óráiban nőtt szívéhez a táj és a barátok serege. Ismeretei szűk, de elementáris erejű tapasztalati élménykor re támaszkodnak. Verseiben a falusi, paraszti környezet tárgyi elemei, életképei tükröződnek. A népdalsaerű hangvétel, a realista szemlélet jellemző rá, de beszüremkednek néni képzelet és .valóságlátás szürreaiisztikus elemei is. Csodálatosan szép költői pillanatfelvételt örökít meg fiatalkori négysorosa: „káposzták, üde-zöldek, / isszák hajnali fény veresét. / Cseppnyi juharfa-kölyöknek / anyja kínálja csecséi.”! Szín- pompás festői érzékletességgel mutatja meg a gogoli „madárröptű trojka” végtelen tájait: „Oroszország, te bíbor róna, j folyóba hulló égi kék... / megtanulnom lehetetlen, j hogy hittel ne szeresselek.’'2 A lágymosolyú hazává táguló szülőföldről írja: „a szeretet szülőhazámért: / ez vezetett, ' és epesztett és égetett,”3 A puskini, lermon- tovi, kolcovi, nyekraszovi hazaszeretet példáját követi: „Jó dajka, hazám, de szeretlek én! 1 Ringass el. erős menedék!” A verses vallomásokat tudatos nyilatkozat is erősíti: „Az én lírámat egyetlen nagy szeretet élteti: a haza iránti szeretet. A haza- szeretet: müveim alapja.” Az ösvényeit, poros dülőútjait mezítláb taposó egykori gyerek önfeledt szeretetével emlékezik szülőföldjére egy kései versben is: „aki egyszer itt járt, / csöndesen megállana, s minden fehérlábú nyírfát / testvércsókkal áldana.” Versbe áradnak a kamaszlélek üde, fiatalosan jókedveű érzései, gondolatai. Felszakadnak a József Attilánál és Nagy Lászlónál is jellegadó tiszta vagyok vallomásai, megjelennek a jóságmotívumok. A gogoli realizmus természetszeretetén túl olykor a nyekraszovi indulat, a lermontovi epés, keserű éleslátás és eszmei-társadalmi nézőpont is érződik. A gyermekkori falu postizált képébe bevillannak a szociális igazságtalanság árnyókvető mozzanatai: „Ahol még a vadcsalán is senyved.. . száműzettek baktatnak a porban, / vasravert csapat.” A zord tekintetű, sötét homlokú, eltorzult arcú emberek úticélja: „nagy Szibéria”. József Attila Tiszta szívvel vallomását, a forradalmak után kallódó nemzedék híres jelképét idézik emlékezetünkbe Jeszenyin sorai: „Egy vigaszt még dédelgetek: bennem j tiszta szív dobog. / Lehet mégis: egyszer életemben f én is gyilkolokA népi képzelet, mítoszi csóvájával veszi körül—születéséi,is: „Erdőn által ment anyám Iván-éjszakáján. / Éles fájás járta át, ledőlt gyolcsfehéren, / feljajdult és szült fiút mohos fák tövében. / Szült világra, gyönyörűre: gyephant volt a párnám, / ékességes pendeíyem hajnali szivárvány. /, így születtem, Iván-éj kedves unokája.. .”5 A születés költői kifejezése, a jeszenyini öndefiníció önkéntelenül is József Attila sorait juttatja az eszünkbe: ..Valami forró, nyári, éjszakán gyárfást ölelt át lomha, földszagot / s a legnagyobb lélek szökkent belém: / az ucca és a föld fia vagyok.”

Jeszenyin némely verse olyan közel áll a népköltészethez, hogy majdnem stili- zációnak tűnik a költői invenciózusság ellenére is. A népköltészet hatása a képekben, jelzőkben, fordulatokban, kicsinyítő és becéző szuffixumokban is lemérhető. Hatá171