Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VIII. "Kelet népe"

kentése, szabályozása. — Mindegyik törvény nagyon fontos, a 43/44-es törvényhozási időszakot mégis a nagy remények és nagy csalódások országgyűlésiének nevezik el.

S ebben közrejátszott az, hogy az alsóházban a frontok végig nem tisztázódtak, hogy a felsöház több fontos mozzanatnál a kormány lassító taktikája mellett fogott — de legjobban talán az, hogy a két tábla végig az úgynevezett javaslattevési jogon vitatkozott. Tudniillik, a törvényhozás gyakorlata már évszázadok óta az volt, hogy az alsóház javasolt valamit, s azt a főrendek vagy elfogadták, vagy elvetették. S az utóbbi esetben a követi tábla újat készített. A legutóbbi országgyűlésen azonban a fontolva haladók fölvetették, hogy máért ne indítványozhatna a főrendiház is? A radikálisok ezt ellenezték, félvén, hogy a törvényhozási időszakok így még hosszabbak és ered mén у tetl en ebbek lesznek. Tekintve azonban, hogy a fenti gyakorlat csak szokáson és nem törvényen alapult, 43/44-ben a főrendek már maguk is készítettek javaslatot. Széchenyi elvben támogatta ezt a kezdeményezést, mert azt remélte, hogy így többséget szerez a közteherviselés témájában, Ö sem számolt azonban eléggé a rendi törvényhozás nehézkességével, de főként a két tábla örök torzsalkad ási vágyával. A törvényjavaslat tárgyéban váltott üzenetek végén a felsőház az alsótábla által megjelölt összegnél kevesebbet javasolt, mire a megyei követek többsége kimondta: ha a hadiadók témájában a főrendek az összeget rendszerint emelni szokták, akkor most ne fordítsák meg ezt a gyakorlatot.

Így történt, hogy a közteherviselést ez az országgyűlés csak elvben fogadta el, a gyakorlati vonatkozásokat már nem tudta kidolgozni, mert elérkezett a befejezés előre kitűzött napja.

A legeredménytelenebb országgyűlésért mindkét fél a másikat okolja, és a követi beszámolók idején országszerte nagy az elkeseredés, úgy azonban, hogy mind a radikálisok, mind a konzervatívok a saját nézeteikbe csökönyösödnek bele, s nem tudják azokat egymáshoz közelíteni. Ebben a légkörben aztán nem marad figyelem arra, hogy ezen a diétán, még a legelején, lejátszódott egy egészen apró, de merőben szokatlan epizód: 43 június 20-án, a magyar nyelv jogainak tárgyalásakor, az egyik horvátországi követ latinul szólalt meg. A zúgás beléje fojtotta a szót; aztán az alsótábla többségi döntést hoz, melyik szerint is a követek házában ezentúl csak magyarul lehet beszélni. A hat megyét kitevő Horvátország képviselői viszont erre nem hajlandóak; Becs erélyesen közbelép, és a társország követei azon .túl felváltva latinul és horvátul beszélnek, noha mindnyájan jól bírják a magyart. És az ötvenkét vármegye követei ezt tűrik, mert a két ország együttműködését szabályozó törvények és szokásjog értelmében ha a honváit követek nem vesznek részt a munkában, az a diéta folytatását lehetetlenné teszi.

169