Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VIII. "Kelet népe"

velés nem a forradalomhoz, szükséges, hanem a közjogi, politikai haladáshoz. És ez csak Széchenyi „beleérző” logikájában (meg az utókor egyszerűsítő képzetében) vezet „törvényszerűen” forradalomhoz, nem pedig Kossuth fejtegetésében vagy reformkori működésében.

S annál inkább sem, mert ezen az úton nagyon hamar egyedül találta volna magát. A Kelet népe és a Felelet körül kialakult hatalmas vitairodalom, a mindenre kiterjedő higgadt eszmecsere azt mutatja, hogy a radikálisok nem tértek le a reformstratégia szabta útról, Továbbra is erőteljesebb alsó nyomást akarnak gyakorolni a főrendekre, hogy együtt eredményesebben léphessenek föl a hatalom nyomásával szemben, ugyanakkor nagyon komolyan fontolóra vesznek mindent, ami Széchenyi figyelmeztetéseiből hasznosítható. Abban senki, még Dessewffy Aurél sem ad j igazat a Kelet népének, hogy a Pesti Hírlap olymértékben izgatja egymás ellen a társadalom rétegeit, minek következtében „zavarnak vezéreltetne a nemzet”. Azt azonban elismerik, hogy Kossuth már az Országgyűlési Tudósításokban háttérbe szorította a más véleményeket, A számára nem rokonszenves személyek, nézetek mint összegyűri masszák jelentele meg az ő közvetítésében. Pedig a nyilvánossághoz nemcsak az ellenzék szólásszabadsága .tartozik hozzá, hanem a konzervatívoké is. (Széchenyi jelszava: Halljuk a más véleményt is!) Mert elemző, alapos, tisztázó vita csak így lehetséges, különben az ellenfélből olyan fűrészporos zsákot csinálunk, amin csupán öklünket próbálhatjuk ki, de nem elmeélüníket... Igazat adnak Széchenyinek abban is, hogy Kossuth nem vette figyelembe a cenzúra módosító hatását, Azt tudniillik, hogy a lapban semmi sem jelenhetett meg, ami a kormányt, a helytartótanácsot, a rendőruralmat bírálta, minden megjelenhetett viszont, ami a főrendeket, a megyei ügyintézést marasztalta el, s így bizony a Pesti Hírlap az első időkben de facto kormánypártibb volt, mint akár a fontolva haladók... Elfogadják Széchenyinek azt az elemzését is, hogy Kossuth — az elvék és tennivalók közérthető megfogalmazására törekedve — hajlamos az egyszerűsítésekre. így például: aki nem a nemzet követeléseire alapoz, az a kormány embere (=aki nem velünk’ az ellenünk)... Hanem a vitázók legfőbb és legfontosabb egyetértése az, hogy a Pesti Hírlap az első időkben valóban „dúskált” a kínálkozó témák között, hol ebbe, hol abba kapott bele, s nem kezdett hozzá a tennivalók elvi megalapozásához, módszeres és rendszeres kifejtéséhez. Kossuth Lajos a Feleletben ezt későbbre, a diétát megelőző követválasztási harcok idejére ígérte, valójában azonban sohasem végezte el. Könyvet sem írt többet, csak majd az emigráciábeli elemzései állnak össze kötetekké.

A Kelet népének tartalma, mondandója, — túl a Kossuth Lajossal folytatott közvetlen vitán — három részre különíthető. Az egyik a népek, nemzetek mibenlétének meghatározása általában, és a magyarság jellegének, jellegének taglalata különösen; a másik annak elemzése, hogy egy adott fejlődési vonal mindig akkor törik meg, mikor a társadalom többet vállal, mint amennyire erejénél, helyzeténél fogva képes; a harmadik pedig az előttünk álló konkrét feladatok általában, de jelesül a 43/44-ben soron következő diétán.

Széchenyi már korábban, a harmincas évek végén arra jut, hogy az addig elért társadalmi, de főként gazdasági eredmények továbbfejlesztésének legfőbb akadálya az idejétmúlt közjogi rendszer. Más oldalról közelítve: az eddigi eredmények alapot, erőt adnak arra, hogy újabb határozott lépéseket tegyünk az Alkotmány korszerűsítésének terén. Ezért vesz részt oly aktívan már a 39/40-es országgyűlésen, s készül a következőre. A feladatok kiszabásánál ő is a Deák által megfogalmazott taktikát követi: a módszeres, rendszeres megújítás évtizedekbe kerülne, ezért csak egyes pontokon „támadjunk”. Megjelöli hát az ősiség részleges eltörlését és a közteherviselés valamilyen formájának bevezetését. S ezzel nincs egyedül, hiszen már a könyv írásakor is sok emberrel konzultált, s utána még inkább. De ugyanezt tűzi ki fő célnak a Pesti Hírlap is, s Kossuth egy éven át oly hatalmasan izgat mellette, hogy ragyogó érveléseivel nemcsak saját magát, hanem társait is megtéveszti: úgy gondolják, hogy a radikálisok nagy többségben kerülnek be az alsó táblára.

Hanem, alig negyven százalékkal kerültek be — s ez a választási vereség dezor- ganizálólag hatott a haladás minden hívére; Kossuthot és Eötvöst viszont meigder166