Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VIII. "Kelet népe"

mesztette. Hiszen ha barátaik bíztak, akkor ők ketten szilárdan hittek a győzelemben. Igen, mert a-Pesti Hírlap indulásaikor Kossuth azt tűzte közvetlen célul: felvilágosítani, meggyőzni és megnyerni a kisnemesi szavazók mintegy százezres táborát. Ezért védi a lapban is, meg könyvében is a személy szerinti szavazást, noha azt senki sem támadja. Ezért tesz folyton gesztusokat a főrendek és a középnemesek (bene possess: onati) alatt álló tanult rétegek felé, s tünteti föl úgy, mintha azoknak csak ő lenne a barátja. Ezért favorizálja a köznevelés ügyét, s állítja be úgy, mintha annak még Széchenyi is ellenzője lenne. S szilárdan hiszi, hogy a szavazók nagy többségét olymértékig meg tudja győzni, hogy azok többé nem válnak a főispánok meg az adminisztrátorok játékszerévé .Ebben a hitében legfőbb támogatója a még nála is fiatalabb Eötvös József, aki ebben az időben úgy véli, s Széchenyinek azt magyarázza, hogy Kossufh lelkes meggyőző kampánya a kisnemességnek valódi, belső nemességet kölcsönöz (noblesse de l’ame), és éppen ez teszi majd lehetővé a nemzeten belüli op- pozíció mérséklését. Tudniillik, egyrészt nagyobb lesz az egység, másrészt a felvilágosult kisnemesség majd a csendesebb szót, a bölcsebb agitációt is megérti.

Az általános kudarc tehát kettejük külön, személyes veresége is — és számukra az első.

Emlékszünk, mikor Széchenyi első nagy, nyilvános vereségét szenvedte 33-ban: két évig nem vett részt a törvényalkotó munkában. Mert, politikushoz egyáltalán nem illő módon, vérig sértődött. Most Kossuth is valami hasonlót tesz. Länderer eddig engedékeny volt vele szemben, a választások után azonban „megkeményedik”, és nem tartja be a szerződés feltételeit. Kossuth, bár sejti, hogy a nyomdász provokálja őt, és tudja azt is, hogy miért (a kormány, megnyerve a választásokat, fölöslegesnek ítélte az ő radikális, plebejus hangját), mégis otthagy csapot-papot: nemcsakhogy felmond, hanem mindentől visszavonul, hiába figyelmeztetik barátai, hogy ne engedelmeskedjen hiúságának és a vereség miatti elkeseredésének. — Eötvösből nem ütközik ki annyira az a vonás, amit Széchenyi jellemünk keletről hozott vonásai 'közé sorolt, hanem gyorsan magához tér, levonja a tanulságokat, és Szalay Lászlóval együtt átveszi a Pesti Hírlap vezetését, amelyikből aztán a köznevelést, a közügyeket és az általános társadalmi reformot módszeresen és rendszeresen tárgyaló úgynevezett centrista lapot csinál.

Ám lássuk a történéseket.

Kossuth Lajosnak 1841-ben attól már semmiképpen sem kellett tartania, hogy a közvélemény figyelme, aktivitása lankad. A megyei és városi gyűlések népesek, a ho- noráciorok a vitában egyenlő jogokkal vesznek részt; de a nem-nemesek általában is részesei a véleményformálásnak, mégpedig a községi képviselőtestületek, a társaságok, a baráti körök révén, piacolások, vásárok alkalmával. Hanem, egyre terjed a rendetlenség is. Horváth Mihály, kit nehezen állíthatnánk be akár Kossuth Lajos, akár a nemesi vagy polgári radikalizmus ellenzőjének, a viták árnyoldalait így határozza meg: a radikálisok egyre kevésbé hajlandók szóhoz engedni a másvéleményűeket. A karzat sokszor lehetetlenné teszi egy-egy téma többoldalú vizsgálatát. Az a legjobb szónok, aki a legmerészebbet mondja. Ennek megfelelően, újra előtérbe kerül, ami a harmincas években alábbhagyott: az üres nagyotmondás, a népszerűség hajhászása, s ezzel karöltve a megemésztetlen új eszmék, a kidolgozatlan, végig nem gondolt határozati és intézkedési javaslatok. Azaz, a reform, a haladás, a radikalizmus sok helyen és sok esetben már nem annyira irányzat, mint inkább divat. A megfontolás és megértelés helyébe az indulatok, az érzelmek lépnek. A korteskedés már 42 végén ijesztő mértéket ölt, s új vonás, hogy — kutyaharapást szőrivel — az ellenzék is megvesztegetésekbe kezd. A lepénzelt és leitatott szavazók karddal, fokossal vonulnak föl a közgyűléseken, s még meg sem indul a választási hadjárat, mikor már vészes összecsapásokról érkezik hír Hevesből, Szatmárból, Fejérből, Biharból.

És a Pesti Hírlap — saját tudósítói révén — szinte naprakészen követi az eseményeket, ám egyetlen esetet sem talál, mikor az elfolyó vér, a kiloccsant agyvelő okozója az ellenzéki heveskedés. A vezércikkek újra áttüzesednek. Kossuth, tudjuk, választási agitációja középpontjába az ősiség eltörlését és a közteherviselés elfogadását állítja: erre a pontra sűrítsünk, mert ez mindennek alfája és ómegája, itt mutat167