Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VIII. "Kelet népe"
bizonyosaik, bagolyi huhogástok több mint egy negyed századi szilárd és következetes elveimet (minek megdönthetetlen bizonysága kezeimben) megtörni, és ezért megvetlek”- De azt is tudja, hogy kigúnyolják majd hitvallását azok, akik mentesek minden nemzeti érzéstől s akik a Habsburgok gyáva hívei: „Rátok szánakozva tekintek ti nyomorult lelkek, kik egyedül idegen nap sugarainak köszönhettek egy kis fényt; mint rátok is, ti törpe fcevélykék, kik hiú viszketegtűl hajtva, s vélvén, hogy majd ti fogjátok irányozni azt, bujdosó csillagra ültök, bár legnagyobb veszéllyel járna is az, s bár mint s hová sodorna benneteket. Ti, nemzeti testünk rothadt s rothadó tünetei, kik polgári erényt nem ismertek s ezért azt senkiben nem is bírjátok feltenni, ám dobjatok rám sárt, mennyit erőtök csak győz, im kihívlak! Mert tudom, lemossa azt rólam az idő, és titeket felejteni vagy utálattal fog nevezni Hunnia, melly csak akkor lehet, csak akkor lesz magas, ha ti, gyávák, nem vagytok többé.” — Ilyen bibliai átokban tör ki, először adván nyilvános tanújelét annak, hogy legalább oly erős indulatok fűtik, mint Kossuthot; ám egyúttal bizonyságát szolgálván mérhetetlen belső harcainak, elkeseredett lelkiállapotának is. 10. Könnyebb volna hallgatni s talán belesebb is. Am ő most egy belső szózatnak engedelmeskedik, az nem hagyja nyugodni. — Egy társadalom egészséges működése a jó gép üzemeléséhez hasonlít. A gép leáll, ha a legkisebb alkatrész elromlik. Ezeket azonban könnyű kicserélni, sőt, a gondos szemlékkel meg lehet előzni. De a karbantartást ne kiáltsuk ki célnak, mint ezt a Pesti Hírlap is teszi. Hanem tudnunk kell, hogy a lényeg: mikor mennyire fűtsük föl a kazánt, s milyen sebesség lesz a legmegfelelőbb a masinának. És itt hibáz Kossuth Lajos. „Egyedül abban, hogy a képzelet és gerjedelmek fegyvereivel dolgozik s nem hideg számokkal, vagyis mint a közéletben a bevett szó járás szerint mondani szokták: a szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna.” 11., 12. Az észnék és a szívnek külön-külön szerepét, ugyanakkor állandó egymásra- hatását, helyes összhangzattanát elemzi, nagyon igaz módon és nagyon hatásos példákkal, de hosszan, görcsösen- Mert nagyon szeretné, de nem hiszi, hogy meg tudja győzni Kossuthot és a többi radikálist. 13. Az értelem és ész helyes alkalmazása tette naggyá Angliát és Amerikát s fogja még nagyobbá tenni mindkettőt. A német, de főként a francia az utóbbi időben azért maradt le viszonylag, mert jószerivel megmaradtak az érzelem és szív körében — mi azonban még tőlük is sokkal inkább. És ezért vagyunk elmaradva. Ezért nincs erőnk olyan létesítményekre, miket a Pesti Hírlap szorgalmaz; de nincs olyanokra sem, miket ő, Széchenyi sokkal fontosabbnak tart a jelen időszakban, mikor a haza lakosai szűkén élnék, s a nép nagyobb részének szinte egy talpalattnyija sincs.... — Sorsunk egy hajszálon függ. Ez a kifejezés azonban ne rémületre, hanem bizakodásra adjon okot, mert ennek a hajszálnak az a tulajdonsága, hogy semmilyen külső erő, csak mi magunk tudjuk elvágni! „Ez állapotunk diagnózisa-.” — Eddig tart az elvek feltárása, a helyzet általános jellemzése, s ezután tér rá a Pesti Hírlap egyes számainak, de különösen a vezércikkek elemzésére. 14., 15. Az újság 18. számának vezércikkében például arról van szó, hogy valakit valahol tetszhalottként temettek el. Ezt adja elő Kossuth megrázóan, izgatóan, nagy általános következtetést vonva le a ritkábbnál ritkább esetből. S noha a szóbanforgó család feje ezt a hírt hivatalosan megcáfolta, a szerkesztő által keltett hatás megmarad, mert már átment az emberek idegeibe. Kossuthnak minden cikkéből, minden „érzelmes elkalandozásából” előbukkan egy „vörös fonál”: gyanúba hozása, gyűlöletessé tétele minden magántulajdonnak, minden felsőbbségnek. Ez nem az alkotás légköre, hanem az irigységé. De a legnagyobb baj, hogy a Pesti Hírlap programja: mindenkit egyaránt boldoggá tenni. Ez demagógia, mert lehetetlen, s ezt egy reálpolitikusnak tudnia kell. A becsületes program: a lehető legnagyobb résznek a lehetőén maximális boldogság kivívása. 16. Kossuth Lajos túlbuzgaimának ékes példája, mikor azt írja, hogy a Rókus kórházba egy év alatt 280 utcán meghalt szegényt vittek be. Aztán maga rájön, hogy ez a szám legfeljebb 15 — ám a vezércikk megjelenik, s ostorozza a társadalmat, tizennyolcszoros (15:280) túlzással. .— Ez is mutatja, hogy komolytalanok vagyunk, nem 161
