Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VIII. "Kelet népe"
tudunk élni a nagyobb sajtószabadsággal. Ezért ő, Széchenyi nyíltan kimondja, hogy a hirtelen és teljes sajtószabadság még nagyobb bajba sodorna bennünket. 17. S hogy ez mennyire így van, azt bemutatja egy radikális és egy konzervatív példán. Kossuth 1840 novemberében a Pest megyei gyűlésben a legnagyobb magyarnak nevezte őt, ami ellen ő ott rögtön tiltakozott, marosak azért is, mert ha elkezdünk egymásnak címeket osztogatná, mihamar nevetségbe fulladunk. Járy György, Pest városi konzervatív tanácsnok évekkel ezelőtt himnikus verseket írt őhozzá, amiket nagyon kényelmetlen volt olvasni. És íme, az elmúlt hetekben Járy Xéniákban csúfolta és gúnyolta őt; Kossuth pedig állandóan csipkedi, dezavuálja a „legnagyobb magyart”. S teszi ezt egy konzervatív és egy radikális egyszerre18. Vagyis őt mostmár arany középutasnak számolják? Innen és túl, alul és felül, úgy okoskodnak, hogy a bajt ő okozza? Nem lehetséges, hogy az egyik túlzás hívja ki maga ellen a másikat, de mivel ő áll „középen”, mindegyik beleütközik, mikor a másikra akar rohanni?... Márpedig ő tétova nélkül fog előrehaladni útján, s nem tehet róla ha hol az egyik, hol a másik szélsőség közeledik hozzá. 19. Azt mondják, á nagy átalakulás csak forradalommal lehetséges, mert eddig mindig, mindenütt így történt. Ö már ezt sem fogadja el kizárólagosnak. Ráadásul: nem okulhatnánk a múltból és más nemzetek példáiból? Ö nem hisz abban, hogy a modem átalakulást csak vérrel és anarchiával lehet megvásárolni. De még ha a magyar oly erős lenne, mint a francia vagy az angol!... így azonban meglehet, hogy az átalakulás végbemegy, de elvész nemzeti létünk, népi jellegünk. 20. Senki ne mondja, hogy most a .Pesti Hírlap ugyanazt teszi, mint amit tett annakidején a Hitel, Világ, Stádium- Hisz akkor a nemzet még dermedt volt, most pedig éber. Aztán: más a könyv és más a hírlap. Végül: ő mindig a lehetséges szövetségeseket keresi, míg Kossuth a lehetséges ellenségeket teremti meg. 21. Neki hitvallása volt s marad,, hogy kormány és nemzet között középen álljon, közvetíteni próbáljon, mert jelen helyzetünkben más út nincs. S ha a kormány mozdul, akkor a kormánynak híve, ha a nemzet, akkor annak! De sem republikánus, sem „fekete-sárga” nem lesz sohasem, 22. Végül sorraveszi programjának aktuális pontjait: Közteherviselés. Törvény előtti egyenlőség. Mindenki katonáskodjon. Az alkotmány hatályát ki kell terjeszteni az ország minden lakosára. Budát és Pestet központtá kell tenni. Az ősiség eltörlendő, A közlekedés fejlesztendő, s az utak a fővárosba fussanak össze. Nemzeti bank. Hanem, a népnevelés a legfontosabb; de mert ez sem csak tőlünk függ, óvatosan lépjünk- Milyen tudatot viszünk a népbe? Ö, Széchenyi azt az álláspontot terjeszti, hogy hátramaradásunk okait elsősorban ne másban, hanem önmagunkban keressük. Az egyén is, a társadalmi rétegek, osztályok is, meg az egész nemzet is. Mert adott helyzetünkben csakis ez a felfogás vezet célhoz. Ennek segítségével vetik ezihetjük le keletről hozott tulajdonságainkat: henyélés, nemtörődömség, könnyelműség, mogfon- to la Hanság; hirtelen talpraugrás, kihívó viselkedés, szalmalángtermészet — s utána a nagy letargia megint. E tulajdonságainkat az elmúlt szerencsétlen évszázadok erősítették föl bennünk, s ezeket kell levetkőznünk, hogy megteremthessük az Értelem vezetését. Hanem: eredeti, ősi jellegünket se adjuk föl; mert akkor elolvadunk. Minden nép csakis a saját értékeinek kifejlesztésével járulhat hozzá az emberiség haladásához. Ezért: „Legyünk a Kelet népe elv szerint, s ekfcép, ha lehet, mindenben: az oknak népe.” Kossuth Lajos rögtön írni kezdte a választ, mellyel augusztus 15-én lett kész, s a könyv szeptember 9-én mór'kapható volt. Felelet gróf Széchenyi Istvánnak Kossuth bajostól. A mű csaknem pontosan fele olyan terjedelmű, mint a Kelet népe, s egy vitairatnál ez már eleve előny. Ráadásul Kossuth sokkal nyugodtabb, fegyelmezettebb; ahogy ma mondanánk: hűvösen elegáns. És ez, szemben Széchenyi szaggatott tárgyalásmódjával, zaklatott stílusával, átkozódó mondataival, bizony megint előny. A birkózás szubjektív pszichológiai (háttere félreismerhetetlen: a már megmegroggyanó inú öreg gigász kapkodva, kétségbeesetten, fel-felcsukló zokogással védi pozícióit az acélos izmokkal, villámgyors akciókkal támadó fiatal óriás ellen. — A Felelet három fő részre oszlik: bevezetés a témáiba; a mondandó kifejezése; befejező 162
