Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VIII. "Kelet népe"
csosult főurakat és általában a nemességet akarta felrázni, másrészt a kormányt megbarátkoztatni a magyar haladás gondolataival. Mindeddig egyik sem sikerült maradéktalanul, ráadásul a nemzet egyrészt „tűlfűtve mozgonyát”, már megelőzte 5t. A 3ü/40-es diétán minden hajszálon függött, a rendkívüli állapot kimondásának veszélye fenyegetett, az utolsó pillanatban mégis sikerült a kiegyezés nemzet és kormány között, hála Deáknak és a nádornak. Ezt a már nem is remélt fordulatot sokan a nemzet Védangyalának köszönték. Nemtője a gyermek-népeknek van. Mi hovatovább belépünk a fénfifcortba, ideje hét, hogy az Értelem vezetése alá adjuk magunkat. 4. A diéta után a legtöbben úgy vélték: az agitáeiónak, izgatásnak véget kell vetni, következzék a higgadt tárgyalás, a bölcs megfontolás, hogy megkezdhessük a soron- következő nagy munkát: félig hűbéri, félig alkotmányos rendszerünket tiszta képviseleti formára átalakítani. Hanem hirtelen, „s nem tudom ki által s mi módon (!)” létrejött a Pesti Hírlap. 5- Az elmúlt 15—20 év eddigi „ütközeteinek” fő eredménye, hogy a nyelv ügyében elért sikerek révén a nemzeti jelleg biztosítva látszik. Ezért most a helyes „csataterv”: előretörni a másik „szárnyon” ,az alkotmány modernizálása terén. Mert túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy az egész ,arcvonalon” egyszerre haladjunk előre. S ugyanezen okból kellene nélkülöznünk a kapkodást, a kedélyek felizgatását, a viszonylag jelentéktelen részletek előtérbe tolását. Eddig tart a Bevezetés, voltaképpen öt fejezet, s most következnek a Pesti Hírlapot és Kossuth Lajost közvetlenül tárgyaló részek: 6. Vannak, akik az ideges és ingerlő stílusban, kiállásban korábban sem láttak veszélyt, most pedig barátainak többsége sem érti, hogy mi baja neki a Pesti Hírlappal. — Kossuth Lajos ma az ország legnépszerűbb embere, szinte egycsapásra. Azzá tették a nemzetnek eddig tett kitűnő szolgálatai, de főként a közelmúltban kiállott fogság. Ezért tekintik ma legtöbben a magyarság megmentőjének — ám az ilyen alapra állított vezérség eleve rossz vágányon indul, tekintve a mi politikai, hatalmi körülményeinket... Ö, Széchenyi 1830-ban egyedül állt ki, s taglalta a nemzet felemelkedésének lehetőségeit. Azzal akkor eljátszotta hitelét a hatalom előtt. Jól tudja, hogy most, a „kapkodó túlfűtés” ellen föllépve, a nemzet előtt veszi el becsületét. 7. Ö nem lát a Pesti Hírlapban „rossz irányokat, rosszra vezető szándékot”, de az újság, és főként annak vezércikkei annyi mindent fölkavartak, s tervszerűség nélkül- A szerkesztő abban gyakorolja kiváló képességeit, hogy gyűlöletessé teszi a főrendeket a köznemesség előtt, valamint az összes kiváltságost a tömegek előtt — pedig ez olyan régi taktika, mellyel nem egyszer szabdaltak már részekre bennünket, és bénították meg cselekvőképességünket... A Pesti Hírlap nem a munkálódó, alkotó életre buzdít, hanem arra ingerli a dologtalan szegényt, hogy lázadjon föl és vegye el attól, akinek van; a főnemest elriasztja a nemzeti céloktól; túlfeszíti a húrt, s dicséri, aki ebben előljár; veszélyezteti a szólás- és sajtószabadság eddig elért eredményeit; a megyei önkormányzatot francia felforgató eszmékkel kívánja megbénítani, összegezve: a magyarságot, de az ország egész lakosságát osztály, vallás, nyelv szerint megosztja, egymás ellen úsza'tja, ami előbb anarchiába, utóbb pedig, ennek ellenhatásaképpen, zsarnokságra fog vezetni. 8. Nem Kossuth Lajos jellemének, szándékának tisztaságában kételkedik. Alapelveit is magáénak vallja, hisz azokat ő foglalta rendszerbe először ebben az országban. „Egyedül azon modor ellen lehet és van kifogásom, mellyel, mint ő hiszi: felemeli a hazát — mint hiszem viszont én: sírba dönti a magyart.” Neki, Széchenyinek, a haladás az életcélja, mint Kossuthnak és annyi másnak. Azt kéri azonban, vizsgálják meg, mely utak nyitottak most, melyikek zártak, hol lehet gyorsan előremenni, s hol csak olyan lassan, „mint a fűszál nő”. 8. Nem kételkedik Kossuth Lajos jó szívében s nagy eszében, de mennyi a példa, hogy az ember ezek ellenére is lehet rossz taktikus. (Erre aztán számos példát hoz föl a fejezetben.) Nem óhajtja a Pesti Hírlap megszűnését, de hirdeti a modor és taktika megváltoztatásának szükségét. Tudja, hogy nemzeti érzéstől túlfűtött ellenfelei ezt a könyvét hitehagyott munkának akarják bélyegezni: „Nem fogja, legyetek 160
