Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? (paródiák) III.

PÁSKÁNDI GÉZA:

Mit ér a kecske; ha magyar?

PARÓDIÁK III.

GALGOCZI ERZSÉBET

A bűnbak kiskirály*

— Miatta nem mehetek én ma a Balaton víziébe s nem eshetek véled szerelembe, egészítette ki tréfásan Kertes Juhászné Matildhoz intézett szavait, akit én egyébként csak fényképről ismertem. Fényképe alapján ítélve legalább három brosúrát olvasott a szocialista gazdálkodás, humanizmus és demokrácia alapelveiről. Ez annyira megtetszett benne, hogy egészen azonosultam Maliiddal. Fényképének mélységes pszichológiájával.

— Ö akkor még nagy úr volt a Balaton felett, afféle szocialista kiskirály, aki a hatalmával nem él, hanem vissza-visszaél, úgy jár a közösre, mint marha a jó kútra s éppen ettől nem annyira marha. De aztán egyszercsak letűnt a csillaga. Öszerinte bűnbaknak szemelték ki mások vétkeiért. Szóval halsütő lett a Balaton partján. Hogy jobban megérts, vissza kell mennem időben — nézett Matildra, én meg most a Matild fényképére. (A rendőrségen szerettem bele Matild fényképébe. A nyomozó hadnagy megmutatta a képet: ismeri ezt a nőt? Nem, válaszoltam, ahogy igaz is volt. Akkor miért tartotta oly sokáig a kezében, talán mégis ismerősnek tűnt? Mit válaszolhattam erre, csak nem mondom .neg, hogy engem, Rücsök Cirilliát lenyűgözött ez a női intellektus, ez a női arc, haj, termet? Mit ért egy efféle tuskó férfi az ilyesmihez.) Szóval akkoriban az ő vállalatánál, előbb a FÜTYÜÉRT-nel, majd itt megunva a sok fáradozást, elégtelenséget átnyergeltem, ám ugyancsak az ő másik vállalatához: a CSIKLÉRT- hez. Az első vállalat a Fajkecske, Ürge lés Tyúk-tenyésztő Uzemék Értékesítője volt, a második pedig a dunántúli Csík-konzerv Lerakatok Értékesítője. A második helyen sokkal jobban éreztem magam, megszabadultam a nehéz testi munkától, végre babrálgathattam-bíbelődhettem azzal, amit igazán szerettem. Am a gyöngyélet nem sokáig tartott, mert a „vezér” rámszállt. Én viszont, gondolhatod, ki nem állhattam. Erre a munkám felől kezdett támadni: piszkált a fegyelemért, szocialista erkölcs ésatöbbi. Több se kellett nekem. Egy vállalati ülésen felálltam és azt kiáltottam oda neki: a köz java nem az ő java, a demokrácia nem az ő tulajdona. Utáltam ezt a férfit is. Mindig a szuvas fogai jutottak eszembe. Semmi okom sem volt rá egyébként, vagy talán, mert büdösebbnek olyan rutinosan lihegett, ahogyan a vezérigazgatói munkáját végezte. Ha meg az arcáról alább csúszott tekintetem, ma sem tudom miért, a kecsketúró jutott eszembe. Semmi okom sem volt rá egyébként, vagy talán, mert büdösebbnek éreztem, mint egy közönséges bakkecskét? Roppant érzékeny voltam a sza* Megjelent a Kortársban 1980-ban.

126