Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? (paródiák) III.

gokra, hisz akkor már terhes voltam tőled — nézett Kertes Juihiászné gyöngéden Matildra. Képzelheted, miután megszületett elsőszülött kisbabánk, József- Jozefin, még jobban gyűlöltem ezt a kiskirályt. Immár gyermekem nevében és jogán is. Szerencsére országunk védi a gyermekes anyákat, de hiszen ezt te épp oly jól tudod apalétedre, mint anyalétedre. S mivel akkor még te sem disszidáltál, mint most, hát boldogan élhettünk kettőnknek. És a testünkbőlHlelkünk- ből született harmadiknak. Csakhogy a vezér nem nyugodhatott. Ezt én akkor nem mondtam neked soha, nem akartalak nyugtalanítani. Nos, az történt, hogy attól kezdve, ahogy tehette üldözött. Amikor elment halsütőnek, felsóhajtottam: végre! De keservesen tévedtem. Holló a hollónak nem vájja ki szemét. Mehetne ez akár utcaseprőnek is, ott is van egy-két régi embere. Vigyázzák, nehogy elkallódjon, nehogy megbántsa valaki, mintha őket bántanák, akik még mindig pozícióban vannak, olyan éberen vigyáznak a bukott angyalokra. Képzeld el, halat akarok enni, ekkor már a második gyermekünket vártam, hiszen emlékszel — nézett ismét gyöngéden Matild szemébe — mert megkívántam, összefutott a nyál a számban. Ha hiszed, ha nem — egyszerűen nem szolgált ki. A következő! — nézett a hátam mögé, mintha engem nem is látna. És mehettem a többi halsütőhöz, de ő már rég leadta a drótot: egyik sem szolgált ki. Még a pénzemért se. Összetart a büdös maszek. Bementem apai nagynénémmel és anj^ai nagybátyámmal a presszóba. Ott meg a volt kiskirály felesége tette ugyanazt. — Menjen maga ki, maga terhes, nem ülhet ebben a füstben! — ravaszabb volt, mint a férje. Nem kaptam a vonatra jegyet, mert a kasszánál a lánya ült s azt mondta, nem tud ötszázasból visszaadni. Mire végre felváltottam, az én vonatomra elfogyott a jegy. Ott maradtam hát éjszakára a Balaton parton. Gondoltam, egy szép éjszakai fürdő jó lenne. — Nélkülem? — nézett rá féltékeny szemrehányással Matild. — Ugyan már — legyintett Kertes Jühászné, ki vetne szemet egy nyolchónapos állapotos asszonyra? Erre Matild végre megnyugodott. — Szóval levetkeztem meztelenre, éppen lépnék a holdfényes tóba, amikor jön a partőr. Ez meg a vezér nagyobbik fia volt. — Na, itt nem leszünk öngyilkosok — üvölt rám —, hogy majd én halásszam ki azt a pufifadt testit! Ha most olyan mint egy ház — hát a vízbe milyen lesz! Öltözzék már! Mer’ ha nem, felöltöztetem én! Kékbe meg ződbe! —• így a bunkó, taihó vadember. Hogy nehogy magamon érezzem gusztustalan matató kezét, gyorsan felöltöztem. Elfutottam, de kezemet végig hasamon tartottam, a mi születendő gyermekünkön. Ügy éreztem magam, mint egy lányahordó kenguru. Aztán megszületett, hisz tudod, második gyermekünk, Károly-Karolin is. Később a harmadik Ferenc- Franciska és végül: Gábor-Gabriella. Aztán sorba jöttek a többiek: András- Andrea és tizenkettediknek Sándor-Alexandra és IstvámStefénia is. Már rég nagycsaládos anyának számítottunk, amikor te elutaztál s nem jöttél többé visz- sza. — Megint ránézett a fényképre, Matildra, aki azonban most nem szólt semmit. — A legjobban az fájt, hogy a Balatonba nem mehetek többé, mert úton útfélen az ő valamelyik ijafiával találkozom, az egész nagy famíliával, kik még most is, mint valami megyei maffia — őrzik a Balatont. Éppen Krisztián- Krisztinával voltaim terhes, aki már tizenharmadikként született, de már nem tőled (te ki tudja, hol jártál), hanem Cirillától. 0 akkor látta először a fényképedet — nálam. Attól kezdve elhidegült. Belédszeretett a fénykép alapján, amit én mint rendőrhadnagy mutattam neki egy kihallgatás során. Képzeld, bor mellett a Vén diófa cigányával hajnalig húzatta, fotográfiádat bámulva, hogy: „Sárba taposom a pofalemezedet.” Ki kellett hallgatnom, mert alapos gyanú merült fel, hogy téged Argentínában ő ölt meg (akkor éppen ott éltél új fér127