Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Lengyel András: Hevesy Iván és Moholy-Nagy László (tanulmány)

lektív őrültségünknél (rendszerünknél) [.] Ezek éppenhogy nincsenek a fejlődés vonalában. Ezek csak ingerelhetnek, izgathatnak fokozott, más idegéletükkel, de úgy mint Cézanne pl. nem hathatnak. Gondolod, hogy Cézanne-t el lehet hajítani. Vagy kell? Vagy érdemes? A kubisták, futuristák eredményei, (a mindent eldobás sem volt valójában az) most az epigonok kezén kétségbeesett tehetetlenséggé züllött. A Sturm legújabb kiállíásán egy Kurt Schwitters nevű ember újságcettlikből és vasúti bárcákból, szőrökből, meg abroncsokból csinál képet. Minek? Festői problémák ezek? Azonkívül hogy nem is új; 10—12 évvel ezelőtt a Salon des Independent kiállításán seregszámra voltak ilyenek. Igazán teljes lecsúszás ez és nem újrakezdés. Igen, azt én is érzem, hogy mást kell adni, mint amit eddig adtak, de ez úgysem lehetséges másképp, csak ha én is más lettem mint az eddigiek Bécsben együtt voltam sok régi és új ösmerőssel. Teljes nyomor és tönkrement gyomor-falak. Tanulni oly kevesen tanulunk. Néha beáll valaki rikkancsnak, úgy szerez pénzt — ezt azt megbeszélik s tovább-rothadás. Néhányan ügyért dolgoznak, ezek meg szentélyt és tabut csinálnak munkájukból, magukból. Balázs Béla Halálos fiatalságát adták közben elő. A premiéren minden magyar jelen volt. Kitarthatat- lan unalom volt a darab és dühítő. A II[.] felvonás után eljöttem. A darab megbukott és legnagyobb meglepetésemre másnap az összes lapok agyba-főbe dicsérték a Neue Wiener Bühne premiért. Jól szervezett klakk[.] Az irodalom más irányban is ütögette a fejét. Az emberen kívül a vörújság [—Vörös Üjság — L. A.] és most egy Vasárnap című hetilap indult meg, talán már a Ma is. Ennyi honfitárs van ott, hogy üzletet lehet szerkeszteni belőle, látod. Mielőtt eljöttem rendezte Tihanyi a kiállítását, azóta — úgy hallom — meg is nyílt. Utána — az a hír — Berlinben, Münchenben, Drezdában fog kiállítani. Egy képért 30—40 000 k-t kér. Gondolom itt jól is fog menni neki, mert Kokosckán kívül, aki bálvány már, egyetlen rendes festőjük sincs a németeknek. Az expressionizmus meg, amely közben akadémia lett és technika és recept kérdése, most kezd igazán hatni, hogy megbukott. Képzelheted, ha a Leipziger Illustrierte Zeitung expressionista különszámot ad ki!

A képzőművészeti helyzet itt is klikkszerű. A Sturm szervezője Herwarth Valden milliomos lett; pazar képgyűjteménye van[,J ingyen kapta őket s eh[h]ez fejedelmi allűrjei. Csak titkárral bejelentve lehet beszélni vele, a képgyűjteménye megszemlélésénél hangosan — lakájszerűen — bemondják a nevedet stb. stb., ahogy egy dadaista lap mondja: üzleti zsenijét rablott szellemi rongyokkal ékesíti s gazdagítja és a művészet csak álarc neki a pénzszerzésre. Hogy pénzt szerzett, megvált (anyagilag) a Sturmtól és Sturm még úgysem fizet, mind eddig. A kiállítások legyengültek. Itt is: új, meglepő és soselátott legyen! dominál. És ostoba kis férctyúkok ál- lítgatnak ki, most meg ez a ragasztós ember. (Kurt Schwitters)

A másik klikk a Cassireré. Ott megvesznek egy művészt szőröstől-bőröstől olcsón, kiadnak pár könyvet és zsebelik a hasznot. Most a 8-ak egyike Czóbel Béla állított ki nála. Meglepően önállótlan és kevés. Matisse és Rousseau (Henri) hatás. Pedig azt mondták, ó Czóbel, az kemény legény! (Otthon hallottam így.) Ennek nem volt megszervezve az újságkritikája. Nem láttam kritikákat róla. Lehet, mert közben volt a sztrájk, vagy elkerülte a figyelmemet. Németül olvasok néha újságot, könyvet gyakrabban. Magyar újság ritkán kerül a kezembe s csak akkor látni — innen messziről —, milyen keserű viccek játszódnak le otthon. Aki benne ül, talán észre sem veszi. Itt a spartakuszok új taktikát kezdenek. Sztrájkot, sabotaget és ennek fegyveres védelmét. T. i. a sztrájktörőt ők maguk lövik agyon. Harcokba egyáltalán nem bocsátkoznak. Elkerülik így a tömegharcot és kímélik a vért. Kis megbízható csapatokat alkotnak, amelyek a föntebbi módon védik a sztrájk s sabotage eredményeit. Ezeket a csapatokat könnyen tologatják aztán ide-oda. Így remélik', hogy katonai diktatúra nélkül elkövetkezik az ő idejük. A nyugatiaknál biztosan így számítják — T. i. áll a nagy fegyveres védelem a mostani [olvashatatlan szó — L- AJ: tele a házak gépfegyverrel, ágyúval az utca, és nincs, aki ellen használják. Álljanak csak — mondják sp[partakusz]-ék, mi tudományos alapon vezetjük a mozgalmat, úgyis ide kell adnotok a gyáratokat, mindenetek, mert mi nem dolgozunk. Végére jár a papíros — még pár szót. Pénzem nincs. Kopenhágában ugyan eladtam

1103