Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Lengyel András: Hevesy Iván és Moholy-Nagy László (tanulmány)
egy dán írónőnek egy festményt 1000 M-ért. 500 M-t kaptam már érte, a másik 500-t postán várom. De most ott is forradalom van, vagy mi a szösz. Egyébként dolgozom. Nagy tájéképkompozíciót csináltam, rajzokat, litográfiákat, portrét festek. (nem rendelés) A pansióért (szoba, ellátás) havonta 600 M-t kell fizetnem. Szobám gyönyör. Nagy, világos. Koszt? Na jó. De nem túl jó. És nem sok. Írj te is kimerítőn . ölel Lacid. Itt Lampérthtal találkozom gyakran. Sokat kínlódott. Most megy valahogy neki is. [Utóirat a lap bal szélén:] Imre jön holnap Leipzigból ide. Sürgönyzött, ö ott dolgozik egy klinikán. E hosszú, részletes levél szinte önmagáért beszél. Életrajzi mozzanatai éppúgy fontosak és érdekesek, mint a Berlin művészeti életét megjelenítő részletei. Mindenekelőtt azonban az érdekes, hogy e levélből plasztikusan rajzolódik ki a weimari Németország — sok szempontból máig rejtélyes — feszültségekkel, konfliktusokkal terhes világa, s még e levélből is fölsejlik a történelmi erőknek az a „játéka”, ami bő évtizeddel később a wewimari köztársaság végéhez vezetett. Roppant érdekes, hogy az utcán ágyúk, a házakban gépfegyverek álltak, röviddel később pedig kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot — s Moholy-Nagy mindezt idegenként, a kívülálló távolságtartásával figyelte. A politikánál, láthatólag, jobban is érdekelte a művészeti élet; levele nagy része ennek ecseteléséből áll. Ez sem szippantotta azonban magába teljesen. Kritikai viszonyulását nem vesztette el. Az élmények, a művészeti élet megismerésének élménye s hatása persze látszik beszámolóján; ezt, ha akarta sem tudta volna letagadni. De ekkor még többé-kevésbé kívülálló, kritikusan szemlélődő fő volt Berlin művészeti életében is, aki ekkor még elsősorban fölmért, tájékozódott, egyszóval töltekezett. Ismerkedett a viszonyokkal. Véleménye azonban már, ha egyelőre csak hajszálnyit is, eltávolodott a Hevesyétől. He- vesy, amint a fönti levélből kitetszik, szakítani akart minden eddigivel, méghozzá radikálisan. Moholy-Nagy óvatosabb: „Igen — írja —, azt én is érzem, hogy mást kell adni, mint amit eddig adtak, de ez úgysem lehetséges másképp, csak ha én is más lettem mint az eddigiek.” Ezért a „centrális probléma” nála az: „különb embernek lenni, mint az eddigiek”. Nem nagy különbség ez, sőt első pillantásra méfe Hevesy véleménye továbbgondolásának is vélhetnénk. A két pálya iránya azonban kétségkívül elmozdult egymástól, s Moholy-Nagynál — Hevesy meglehetősen intoleráns változtatási igényével szemben — egy gyakorlati útkeresés vette kezdetét, Ügy hisszük, ebből a „kicsiny” véleményeltérésből nőtt ki szakításuk is. Sajnos, Moholy-Nagy Hevesyhez írott leveleiből sok megsemmisülhetett vagy elveszhetett, s így e szétválási folyamatot csak hézagosán követhetjük nyomon. Moholy-Nagy következő ránk maradt levele ugyanis jó háromnegyed évvel későbbi, konkrét ügyet sebtiben intéző üzenet. Ezt megelőzően láthatólag több „láncszem” hiányzik kapcsolatuk történetéből. így Moholy-Nagy aktivizálódására csak következtetni tudunk. Drága Ivánom, talán írtam már hogy Lampérth6 megőrült. Így ment haza Magyarországra. Vitt magával 600 M-t, sajnos nem tudom nem adta-e ki már az egészet. Ezenkívül ösz- szes képeit. Holott nekem megígérte, hogy itt hagyja őket, mert én el tudom őket adni jó áron Svédországban — most végre, hogy megőrült —, Édes Ivánom, Gergely [Sándor — L. A./szobrász ügyetlensége révén sikerült mindezt most így a te nyakadba sózni (mert én épp távol voltam Berlinből és ő vállalt mindent magára. 1104 B.u.é.k. és Stefi? Berlin-Charlottenburg Witzlebenstr. 3. IV bei Wolmer 1921. 1/5.
