Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Lengyel András: Hevesy Iván és Moholy-Nagy László (tanulmány)

kb. másfél éve már váltást sejtetett — bár ezt csak visszamenőleg, a későbbi fejlemények ismeretében lehet igazán észrevenni, érzékelni. Ün. hálós korszakának rajzai ugyanis — ellentétben azidőbeli festményeivel is — már furcsa kettősséget mutatnak. Témái ekkor még konvencionálisak (emberi fej, munkás, katona, tehén stb.), a „segédvonalak” gyakori s meglepő helyen való alkalmazása azonban már új, szokatlan hatást eredményezett. Ha kitörölhetnénk (mint ahogy nem törölhetjük ki) rajzai hagyományos, „fő” vonalait, s csak a segédvonalakat, a „hálót” hagynánk meg, már ezekben a rajzokban is könnyen kimutathatnánk a látvány új, másféle kezelését. Berlini „pályafordulatában” alighanem éppen e folyamat, ez a lassú átalakulás teljesedett ki.

(Az utak elválnak.) Moholy-Nagy — Gergely Sándor szobrásszal s Milkó Erzsébet ötvössel közös — 1919. novemberi kiállítása után, valamikor 1919 november végén, december elején elhagyta az országot, s Bécsbe (majd Berlinbe) ment. (Vö. Apró Ferenc i. m. 72. 1.) Hevesy itthon, Budapesten maradt — ezzel útjaik lényegében véve elváltak. A földrajzi távolság, persze, nem okvetlenül s nem egycsa- pásra tépi szét a kapcsolatokat; Hevesy és Moholy-Nagy barátsága sem szűnt meg azonnal s teljesen. Sőt, viszonyuk — a mából visszatekintve — egy darabig még változatlanul melegnek tűnik. A miliő azonban, amelyben élniük kellett, egészen különböző lett. Hogy itthon, az ellenforradalmi Magyarországon, a „bűnös városban” milyen viszonyok voltak a húszas évek elején, viszonylag jól tudjuk. A főváros lakossága súlyos, nagy politikai traumát élt át. Alkotó értelmiségének java, tudomány- és irodalomművelés szempontjából legaktívabb része pedig zömmel — legalábbis időlegesen — emigrációba szorult. A „közönség”, amely érdeklődött a szellemi élet iránt, s legfőbb vásárlója volt a műveknek, egzisztenciájában roggyant meg — különösen a derékhad, az ún. középosztály gyöngült sokat. A közönségét s alkotói javát elvesztő Budapest szellemi élete történetének egyik mélypontján volt. A húszas évek eleje a legnagyobbaknál is mélypont, vagy legalábbis — saját teljesítményük átlagához képest — hullámvölgy. A „modernség”, amely alighogy megvívta első harcait, itthon kis szigetekre szorult vissza vagy teljesen elhallgatott. Ezzel szemben Bécs, de különösen Berlin egészen más képet mutatott; Berlin szellemi-művészeti élete sokkal elevenebb, forrongóbb, alkotóművész számára inspirá- lóbb volt, mint Budapesté. Moholy-Nagy Hevesyhez írott, 1920. április 5-i levele, melyben emigrációja első hónapjairól összefüggően számol be, jól mutatja ezt — noha Moholy-Nagy beszámolója meglehetősen impresszionisztikus:

Berlin 1920. IV. 5.

Kedves Ivánom, elég rég írtam neked, hogy beszámolhassak a közben történtekről. Megtettem volna ezt már előbb is, de spanyolt kaptam tüdőgyulladással, még most is köhögök belé s ez bizony késleltette a beszámolót.

Bécsben kb. 6 hétig4 voltam. Rothadtam tulajdonképpen, mert úgy rémlik, nem is tud ott mást cselekedni senki. Most már az egész Ma ott van. ök terveztek állandóan családi alapú művészeteti,1 kiadni lapot, de nem volt hajlandó senki a magáét (pénzt) rickírozni, így tán még most is húzódik az ügy. Tegnap hallottam egy itteni tehetséges fiútól, Pór Nándortól (novellát írt valamikor abba a számba, amelyikben Kmetty rajz önarcképe volt) hogy már Bartáné (U. E.)5 is fönn van és Kemény is megérkezett. Káss [=Kassák Lajos — L. A.] igen magához tartozónak számított újabban, de timeo Danaos alapon örülök itt lenni és nem az ő közelében. Bécsben Tihanyi volt drága és jó emberem. Sokat együtt voltam vele, igazán és mélyen megszerettem. Múzeumok kevés meglepetést hoztak, néhány nagy magángyűjtemény azonban gyönyörű volt. Van Gogh, Cézanne, Manet, Renoir, Greco, Tintoretto, Kokoschka képek seregszámra. Leveledben (mikor Máriáék utaztak, kaptam) azt írtad, szakítani minden eddigi rothadt stb. Azt hiszem, a centrális probléma az: különb embernek lenni, mint az eddigiek. A kifejezés is más lesz e révén. Van Gogh, Kokoschka, Picasso, (nálunk Tihanyi) pl. külön rendszerek (őrültek), de ki mondhatja, hogy az ő őrültségük rosszabb őrültség (rendszer) a mi kol1102