Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Bodor Ferenc: Kézműves tárgyalkotás Nyugaton

ráció, árucikkek jobb eladását szolgáló üzleti jelszó. Saját lebet őségéinek megfelelő szinten álló kézműipart kell létrehozni, ami minőségben és esztétikai giényekben felveszi a versenyt a sorozatban gyártott cikkek termelőivel. Újból meg kell teremtem a kor szintjén álló technikai feltételeket, többet kell beruházni a kisiparba. A közösségi műhelyek könnyebb és olcsóbb anyagbeszerzési lehetőséget jelentenek, jelentősen csökken a rezsiköltség is. Az északi országokban egyébként igen gazdagon ellátott nyersanyag- és szerszámüzletekben vásárolhat a kézműves. Máz- és gyapjúboltok, festékek, vásznak és a műhelyberendezéshez szükséges műszaki cikkek igen nagy választékban találhatóak meg ezekben az üzletekben. Egy szövő- vagy egy kerámiaműhely berendezése anyagi és nem beszerzési probléma. Színvonalas kézművesség, netán népművészet nem képzelhető el korszerűtlen technikai feltételekkel.

Amatőr és iskolában képzett kézműves között az északi országokban nincs lényeges különbség. Több északi országban, így például Finnországban kézműves-háziipari középkáder képző főiskola működik. (Kuopion Köti- ja taidete- ollinen Oppilaitos). Itt olyan kézműves tevékenységet irányító szakembereket képeznék ki, akikben nincs művészi ambíció. Az itt végzett hallgatók szakköröket vezetnek, tanári képesítést is nyernek, s a végzés után az iskolákban ipar- művészeti szakköröket vezetnek, vagy egyéb hasonló pedagógiai tevékenységet folytatnak. Ismerünk máshol is ilyen rendkívül fontos intézményeket. Ezekben az iskolákban meglehetősen szabad és felületes az oktatás, de valamennyi rendkívül erősen a népművészetre orientált. Sokat foglalkoznak távoli, elsősorban délamerikai és ázsiai népek kultúrájával.

Különösen megszívlelendő néhány közösségi műhely jó kapcsolata a helyi közigazgatási szervekkel. Számos csoportot valamilyen formában támogat a tanács, ezek viszonzásul a helyi lakóközösségek számára műhelyeket rendeznek be és ott tanfolyamokat szerveznek. Különösen bevált ez néhány stockholmi elővárosban, ahol az új lakótelepeken működő szövőműhelyek nagy népszerűségnek örvendenek. Sokat foglalkozik amatőrök tanításával a smálandi „Bild ooh Form” vagy a kalmari „Handkraft” csoport.

Az utóbbi időiben tudatosabb érdeklődést tapasztalhatunk a régi technikák, a mesterségbeli hagyományok iránt. Norbotten, Gammelstadt, Västerbotte vidéke még amolyan svédországi Kalotaszegnek számít. Számos helyen régi középkori technikák felelevenítésére tettek kísérletet, a „Karlavagan” csoport például a még élő öreg mestereket hívja meg szakmai tanfolyamaira. Jämtland- ban a prehisztorikus technikákat igyekeznek felkutatni. Mégis mesterségek tűnnek el, sokan feladják régi szakmájukat, és a fiatalok nem képesek a hiányt pótolni. Fennáll a szektásodás veszélye is, aminek következtében gazdasági jelentőségüket veszítenék el. Sokan úgy vélik, hogy a század első felének idealizmusa eltűnt, a morrisi lobogás kialudt, a befeléfordul ás és a nosztalgia veszélye jelentkezik. Feleslegesen sok a használhatatlan, túldíszített tárgy. Félő, hogy a racionalitás eltűnik északon.

Anglia még ma is, a hanyatlás korában is a mesterségek hazája. Nagy tiszteiét övezi a mesterembert, erős a szakmai szervezettség. Az angol oktatási rendszer legkülönbözőbb szintjein oktatják az anyagokkal való bánni tudást. Számos intézmény, szövetség, iskola szolgálja a kézművesség ügyét. Az egyik legfigyelemreméltóbb a Parníham House nevű intézmény. A 83 szobás kastélyban kétéves tanfolyamokat szerveznek a fával foglalkozók számára. A Parnham House többet nyújt hallgatóinak, mint egy átlagos faipari szakiskola. Remekül felszerelt műhelyekben lehet a mesterség minden csínját-bínját elsajátítani. S erre szükség is van, mert a „Craft” című 'újság szerint, az aszta1096