Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Bodor Ferenc: Kézműves tárgyalkotás Nyugaton
Ezek a feltételei a tudomány és a tárgyalkotók együttműködésének, a régi formák tanulságai át áramlásának az új formákba. De ez még nem minden. Valami fontos nem hiányozhat, ami nélkül nincs kultúra, sem a régi felelevenítése, sem az új megalkotása. Ez a közösség. Az új tárgyi kultúra kibontakoztatása sem képzelhető el magános úton, közösség nélkül. Szűkebb alkotó közösségek, Velem vagy Lubafa célkitűzéseit megvalósító szűkebb közösségek, szakkörök, együttesek nélkül. De céljaink elérésére nagyabb összefogásra is szükség van, melyen belül a gondolatok, tapasztalatok, eredmények kicserélődhetnek. A közösségek megalkotása nem a múzeum feladata, segítése azonban igen. A legfontosabb a lehetőség, a szabadság, mely önként vállalja az elkötelezett, de tárgyilagos tudomány irányítását. BODOR FERENC Kézműves tárgyalkotás Nyugaton Az elmúlt évtizedben Magyarországon számos sikeres vagy kevésbé eredményes kísérlet történt a népi kultúra bizonyos területeinek az újjáélesztésére. Elég itt a táncházra vagy a fiatalok tárgyformáló törekvéseire utalnunk. Ez nem társtalan és egyedülállóan magyar jelenség volt. Az ifjúsági kultúra világszerte tapasztalható virágbaszökkenése számos országban a mi mozgalmainkhoz hasonló eredményekre vezetett. Az eltérő történelmi-gazdasági okok miatt az új — jobb híján nevezzük — hagyományőrző törekvések között számos rokonvonásra akadhatunk, néhány sajátosság azonban csak nálunk és más szocialita országokban fordul elő. Az azonosságok és a különbségek okainak az elemzése meghaladná e rövid írás kereteit. Magyarországon külön tartják nyilván a népművészetet és külön van iparművészet. Vannak népművészek, külön ifjú népművészek, sőt a népművészetnek vannak mesterei, bár az iparművészek között ilyen oímet nem osztanak ki. A szakma — a tárgyalkotók — rétegekre, eltérő státusú csoportokra oszlik. Szakmai szervezeteik munkájában sok az átfedés, a párhuzamos munka. A több szakmai szervezet megléte érdekvédelmi szempontból hasznos lehet, de merevvé teszik a szakmai határokat, beskatulyázzák az alkotót. Az egyes szervezetekhez való tartozás kritériumai gyákran formálisak. Az alkotótevékenységet sokszor vezérli a különböző előnyöket jelentő tagsági könyvek megszerzéséért folytatott harc. Ha egy népművész — és itt elsősorban ifjú népművészre gondolunk — nagyon ambicionálja, sokat zsüriztet, a megfelelő körökben forgolódik, kikerülhet ebből a rétegből és iparművésszé válhat, alaptagsággal és más előnyökkel. Az iparművész társadalmi presztízse lényegesen magasabb; a népművészt egy kicsit különcnek, régimódinak tartja a közvélemény. Érdemes röviden megvizsgálni, hogy tőlünk nyugatra milyen helyet foglalnak el a hagyományőrző kézművesek a társadalomban, és milyen a viszonyuk az iparművészethez. Előre kell bocsáj tanunk, hogy nem tudunk egyértelmű választ adni, az alábbiakban csak néhány ország gyakorlatára térhetünk ki. Az általunk vizsgált országokban a nálunk használatos iparművész-nép1094
