Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Andrásfalvy Bertalan: Néprajz és tárgyalkotás
Más szavaikkal: a mozgalom, a gyakorlat élteti a tudományt, a tudomány viszi előre a mozgalmat és a társadalmat. Van erre példa a múltból is szép: a magyar néptánctudomány nem nőhetett volna fel a néptáncmozgalom nélkül, a néptáncmozgalom meg nem mozgathatna ma tízezreket a tudományos kutatás eredményei nélkül. A magyar néptánctudománynak nemzetközi rangja van, a magyar néptáncmozgalomnak és művészetnek ugyancsak. A tárgyalkotó népművészeti mozgalom legszebb példáit, irányítását a begyűjtött népművészeti tárgyak adják. E tárgyalkotó mozgalomnak sok alkotója néprajzi gyűjtő is. A lukafai néprajzi műhelyben, — mely a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályához tartozik, — a népi kismesterségek hagyományai szerint alkotók kapnak ösztöndíjat. Az alkotást a legtöbb esetben megelőzi a, részletes néprajzi gyűjtés. Lényegében a tárgy megalkotásának megismétlésével sok olyan részlet, csak szóbeli kérdezősködéssel fel nem deríthető fogás, eljárás, módszer kerül leírásra — ezáltal megmentésre, melyre a legkitűnőbb elméleti gyűjtő sem figyelne fel, szóba se kerülne a kérdezőisködés során, holott az alkotás lényeges része. A tárgyalkotás így lesz a néprajzi gyűjtés, a tárgykutatás részévé, a múlt a jövő építésének alapja. A múzeum tárgyi- és hozzákapcsolódó fénykép- és adattári gyűjteménye tehát már nem csak a történettudomány segítsége, hanem a jövő tárgyformáló ' művészetének is. A múzeumban összegyűjtött anyag olyan megmentett szérumnak tekinthető, mellyel most az alkotómunka különböző területeit, az iparművészettől az ú. n. hobby-tevékenységig, a textilművészettől a kerámiáig be kell oltani: ugyanúgy a megyénként szervezett múzeumnak kellene tárolni és őrizni a területére vonatkozó népzenei és néptánc-gyűjtések kottáit, hangszalagjait, filmjeit, fényképeit, egyszóval az ú. n. dokumentációt. Ha kell, ezeket másolatban neki kell megszerezni a Budapesten őrzött központi gyűjteményekből, a MTA Zenetudományi Intézetétől, a Népművelési Intézettől stb., ahová a helyi Pávakör vezető, a helyi népi együttes vezetője nem juthat el, s nem is rendelkezik azzal a képzettséggel és idővel, mely a saját faluja, tája anyagának kikeresésére szükséges. Másrészről ezek a kutatóintézetek nem rendelkeznek olyan kiszolgáló személyzettel, melyekhez a vidékről felutazottak fordulhatnának: minden esetben maguknak a kutatóknak a szűkös idejét kell igénybe venniök. Ugyanígy a területi múzeumoknak kellene valamilyen kielégítő formában megszerezniük a területükre vonatkozó, területükről központi gyűjteményekbe került tárgyi anyagnak az adatait, fényképeit. A múzeum köz- művelődési munkájának tehát az lenne a fő területe, hogy az általa összegyűjtött anyagot nem csak a tudomány, hanem a tárgyalkotás, az öntevékeny és hivatásos művészi élet rendelkezésére bocsássa. Ügy kell működnie, mint egy levéltárnak vagy könyvtárnak, fel kell szeretkeznie a kiszolgáláshoz szükséges gépekkel, fénymásolóval, hangszalag-átjátszó készülékkel, és alig merem kimondani, videó-készülékkel, hogy a lefilmezett táncokat ugyanúgy mint a lefilmezett munkafolyamatokat újra és újra be lehessen mutatni tanulmányozásra, anélkül, hogy a filmvetítés nehézkes módjára lenne szükség, a filmszalagok elhasználódását is elkerülendő. Amikor ezeket a javaslatokat, terveket felvetem, nem járok töretlen úton. Észak-Európában, elsősorban Svédországban, a modem múzeum mellett ott vannak már a műhelyek is, olyan kis műhelyek, felszerelve a megfelelő eszközökkel, melyekben megismételhetővé, lemásolhatóvá válnak a múzeum legszebb darabjai. A féltve őrzött tárgyaknak nem csak leírásuk van, hanem pontos műhelyrajza is, mely felhasználható a műtárgymásolásnál. Nem kétséges, 1091
