Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - Tandori Dezső: A búcsújáró, Fej, romtér, Színpad és nézőtér (versek)

Fej, romtér

A fej a romfalba illeszkedik, mely nem paletta, nem gitármaradvány, előhívják egymás 'hold-feleit, a belvilágok örök kül-alapján.

Ki tudta, ilyen arca van a háznak, nem tudni róla többé műfaját; az ég sárgája fölcsap — és alábbcsap, folt s folt egymással álcázza magát. Pedig oly láthatóak, s mind egészben, eddig voltak csak álcázott romok; a műfaj alászáll, s túlnő a részen, ami nem okozat többé s nem ok.

Színpad és nézőtér

Fent a színpadon csak balul

üthet ki a játék:

lent a nézőtér elvonul,

amerre lát, lép;

fent a színpadon összecsap

két lehetetlen,

lent a nézőtér a darab

szerinti rendben

szétszéled — és helyben marad, mert egyek ebben rivalda felett és alatt, szemük se rebben: jelzett mozgásokat tanul a kép s az árnykép, tudván, vagy öntudatlanul, egyképp, ha „másképp”.

1019