Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Botár Attila: Szarvasok csillagánál (vers)
BOTÁR ATTILA Szarvasok csillagánál lehullott agancsaink nyomán kereste hangunkat a mester ml meg élést kerestünk napok óta zúzmarás ködben elfeledtük a máiét a tőgymeleg sajtárok felborultak tejszagú macskák óriás szeme várt ránk minden vadkörtefánál pedig kilencen voltunk kiénekelt a falu a lányok bogánccsal dobáltak s jókomáink szemében is láttuk előkerül a bicska vétkeztünk nem emlékszünk a kecskepásztor móc volt mondta keres a mester valami masinával kilencünkből vagy egyet agancs ágakat hagytunk alkalmast kés nyelének a fenyves rádión szólt kimenőnknek is vége a pópa megbocsátná még hallatszott a ködben de kár tudtuk a szóért havason éjszakázunk elfeledtük a máiét hozzászoktunk a vad gumókhoz rákaptunk hódító gyökerekre nem emlékszünk a tűz milyen volt nincs emlékünk anyánk arcáról apai kézzel semmi dolgunk a pópától nem kell bocsánat 1020
