Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)
végig a sík most hallgatott kukkot se szólt sár-egerek lábujjai között csak ült mögötte izgató zene az öreg nézte csorba lánc lábujjai között sziszeg a juhok csöndben dél-bután enyém volt évekig nyögött 2.2.3 amikor először lépte át verem-kegy kánikula-rák varangy-tövek a test cigánya tompa égetés Szodoma-gyomor bugyor telik tudtak maguk erről? a test csigája öreg cemendék szöges ágya ín csavargó combja kikövezett ágya bolond hüvely cső-geológia 2.2.2 a tükör az asszony előtt keserves ing ezer finánc nézegette mondd meg nekem ki a legszebb ki a világ előtte sakk szeretsz? nagyon kettejük között húsz sebes bőrét a paplan inger év mondd meg nekem mondd meg nekem 2.2.1 sorakozó oszlopok fegy elme hát úgy hogy kivet magából elfojt mellékvesék ostor-ostroma s ezzel megváltoztatja a létet gének szövete ideg-sebek kissé érzékeny vagyok s ha vissza infravörös melléktartomány utasítanak ott többé immár 2.1.4 remény-katlanok van-e szebb szeme világa eltörik s beletántorodik a föld szivébe sistereg szurok párbajozott perelt pedig bőre cserzett krát ereit elbődülő szikra talált megsaccolja köp odasújt 2.1.3 a Dűna-parton csövek szerencse föl csontok kilépni a sorból a munka nemesít ölében kikelet alszik fuvolája lényegszerű látszat fütty-feszültség libatoll-erénnyel kacsatoll-zenével csöndezüst tárnafütty gyűszűnyi él vezet magnetohidrodinamika leleplezi alapvető értelme tlemségét 2.1.2 pokol-traktor homok-hiány bő remény hegedű-foci fegyelme szinte szálfa üsd elkezdett sóhaj transzurán elemek buzgár-vágta föld homokzsákerdő kard kivont hangyaroncs égig ér e sokk a pokol szerda egyre sőt 2.1.1 recsegve-ropogva zuhan minden út szemek a füleknél pontosabb tanúk a villám arca így te vagy a villám háta én közös a kezdet és a vég a kör kerületén roppant garázs a földi élet mérges darázs e földi munka ha teljesülne mindaz amit kívánnak nem válna javukra fekete föld fekete tőgye fekete illatot terem Osztályrésze az hogy magára ismerjen és józan legyen 2.2.4 Ivott. Negyednapja ivott immár megszakítás nélkül. Tudta, hogy nem lenne szabad innia, emlékezett rá, mit mondott az orvos. Az orvos ezt mondta: Barátom, magának érszűkülése van, s ha abba nem hagyja az ivást meg a dohányzást, nem adok magának többet egy esztendőnél. Ezt mondta az orvos. Nagyon sajnálja, mondta, de kötelessége, hogy őt figyelmeztesse. Hát figyelmeztette. 2.2 2.1 Ez hát az öreg Tóth. Itt él egy házikóban, asszonyával, két lányával, kisunokájával. Három napig könyörögtek az öregnek, hogy meneküljön, nem hallgatott a szóra. A gyereket elcsípte egy rendőr, de az úgy beleharapott a kezébe, hogy el kellett engednie. Így élnek hát, már majdnem egy hete. Körülöttük, amerre ellátni, víz meg víz mindenütt, ök meg a víz kellős közepében. Ez hát az öreg Tóth. Víz melléki ember. Látott ő már vizet, átvészelt néhány áradást, minek riadozzon. Fogja a kaszáját és kaszál tovább. Már mozog kétéltűnk, úgy kiáltja utánunk: — Hát már minek mennék? Itt születtem, itt éltem le hatvan évet, itt akarok meghalni is. Hát már minek mennék? 1013
