Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)
Anonymus, Árpád, Ketel, Alup- Tolma! Ezer esztendő vagy talán még ennél is több, pusztító tüzek, árvizek, földrengések, háborúk! Mi rejlik az évszázadok mélyén, mi forog a történelem kerekeiben? Komárom városa a történelem viharaiban majd tízszer porig égett, jónéhányszor romba dőlt, s pusztító járványok, pestis és kolera tizedelte több ízben is a népét. Micsoda hit, micsoda erő, micsoda akarat lehet ebben a népben, amely öt évszázad alatt tízszer építette újra meg újra városát. 2.4 fenn ült a magasban juhok betelni vele nélküle delelnek itt szép táj szegény próbálod búza nem zabi gyerek a kőből itt? sötét fölötte darusáv siet amikor először mögött karbid hegyek élnek miért 2.4.3 voltál te akkor? Tizenhat És ő? az emberek szabadoknak érzik huszonegy Az özvegy? negyvenöt magukat mert hiszen tudatuk van férjhez akarsz menni? nem tudom vágyaikról akarásaikról gyereket akarsz? nem akarok az okokról pedig amelyek 2.4.2 körűitek intett hát anyád nem akkor már meghalt az is és te te kivel élsz az ám mégiscsak füst hisz annyian mostohabátyámmal futott annának hogy hívnak magát sokáig hallgatott igen szőrben miben ismerte hát 2.4.1 egyszer csak egyszer szőke Matuzsálem természetben nagy zuhan nagyot csak nézni a kitaszított fényeket MIKOR MOZDULOK ŐK ÖLELIK EGYMÁST az egek bamba jézus-krisztus-arca a tudat képes a lét közvetlen pillanat ami meg foghatatlan alakítására ha máskéint nem 2.4.4 2.3 Azt mondja az őrnagy, a kétéltű parancsnoka: Megnézzük az öreg Tóthot is. — Ki az az öreg Tóth? — Majd meglátod, gyere! Megyünk hát az öreg Tóthoz. Megyer alatt letérünk az országúiról, s innen már csak vízben mehetünk. Izsap, Sárkánypuszta, Pásztó- tanya. El-elakadunk a vízben, káromkodunk nagyokat, de azért csak bukdácsolunk előre. A nagy víz közepén egy tenyérnyi zöld hely. Ott kaszál valaki. Az öreg Tóth. — Hát maga mit> csinál? — Ha van szeme látja. — Hát az árvíz? Nem fél az árvíztől? — Eddig se bántott az, ezután se bánt talán. 2.3.4 a falu völgyben fekszik ég a völgy méregzöld tűz eped útilapu-fehér hajó serény ágazó-suttogó szántani vetni hogy mire gyönyörű-szépeket mesélt az első világháború harminckét tőben vitte el 2.3.3 legelső dolguk volt hogy bejöttek nem veszít értékéből csakis valamennyit felkoncolták akkor hirdetem hogy lesznek emberek akik ebből gyógyító vigaszt gazdag asztaláról nyújtok semmit múltja sorscsapások láncolatja boldogtalan kettévált tudat 2.3.2 ma július e sorokat amikor írom sikerült a csicsói gát lüktető iszony-galamb utótagok terméketlen nász kergeti kénytelen töltés fölreped helikopter-gyász pontosan nem tudni még mi élni kell 2.3.1 kezdete zöldcsendű júliusban füttyentett megfordult elindult az öntudat csak másik öntudatban találja meg kielégülését kettévágásának egy korty víznek hát immár hiába menekül a lehetőségek éjjeléből fordítja a jelen asztalára 1012
