Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)
véda-vakond véda-virág gyors föld ledér láng remek int Ámor-üzött Erátó-lift virág-heréit tovább remél amíg lulajDon tenyerén puszta zöld ének-meleg ég láva dagadt ég-egelte köd terem-sikoly sovány vigasz 4.2.3 gyakran? kinyögte fenn a szél-tetőn kitárt öle érmekkel teli vályogvető cigány volt amikor ölében ment tovább kőszívű körte előtte hús-kedd fölszakadt félelem hömpölyög alatta deli felhő aztán a vendég: mindig? állt a képben szexuális vadon Place Pigalle 4.2.2 sokáig ág égette rög tinta-világos sár-roham állnak lépnek futnak határ vadnyúl a sötét benn lak-ing nem örvény fele soha-kék de akkor már szőr benn ki benn nincsen? csodálkozott lap-ék hát az meg hogy lehet-Diké 4.2.1 indulna is maradna is a végzet AZ ŐSSEJTIG VAGYOK MINDEN ŐS egyszeregy-remény a hús fegy elme kétségeim vannak doktor úr asztalok hasa a hús szaga költő voltam-e egyáltalán tükör-zene a függöny szégyene jó költő voltam-e ne haragudjon 4.2.4 4.2 Széles kopár mező, akár a tenyerem. Sehol egy domb, sehol egy bucka, csak fold meg rét meg síkság. Nyugatról keletnek húzódik a síkság, s kétoldalt — északon meg délen — a távolból idekéklő hegyek. Azok is inkább csak úgy, mint a mesében, valóságuk nincs, csak körvonalaik vannak. — A háborút is, hallja, azt is hogy megjártam. Évekig voltam odakinn, Dél-Amerikában. Aztán, hogy összeku- porgattam egy kevés pénzecskét, csak meggondoltam magam. Mert kutyának való egy élet volt az, hallja! Szárazkoszton élsz, a család idehaza nyomorog, ott meg csak az a nagy-nagy ide- genség. Gondoltam egy nagyot, s hazajöttem. Vesztemre, mert én azt végig se gondoltam odakinn, hogy itthon háború készül. S alig melegedett meg a helyem idehaza, már vittek is. Egyenesen a frontra. 4.1.4 nem tudom hogy szeretlek-é a pádon ültek szeretett meglátjuk mondta olyan is akad kezdte a topogó csöndet ami azt illeti legalább kifesti magát gondolta sebaj szereli keze lába nézd nem szabad 4.1.3 a Duna-parton öreg cseresznyefa boldog délután kettőkor megszólal a füst vőlegény-kalandok iszonyatos érvek én-em az én-től én-nel és mi-vel menyasszony-pecsétben józan fuvolája sírok sírok sír okvetlenül nézze meg csicsergett téglaház-napestig csigahéj-halálig nekünk tehát meg kell kettőződnünk 4.1.2 a Duna menti árvizek krónikaváza tű-remény hajléktalanná vált vizek megveszekedett liliom jön-e még új vak amikor írom tudom történt hiszem Csallóköz árva liliom hány hektár mennyi milliárd 4.1.1 szomjas száj ingere szomjas epe kútja mint ki elfelejti merre visz az útja napkorong csillaga billog a vasvillán mindeneket kormányoz a villám birkanyáj friss fűre hajtani a gyermekek szüleik fiai a villám arca így te vagy a villám háta én közös a kezdet ős a vég a kör kerületén 4.1 A pokol július ötödikén szakadt a világra. Kedden délelőtt kilenc óra tájban. Ekkor szakította át a Duna először a töltést Pat község közelében, alig 12 kilométerre Komáromtól. Beszéltem jópár emberrel, aki ott volt a szakítás közelében. Egy emberként állítja mind, hogy ami ott történt, az valami iszonyatos volt. Bombarobbanáshoz hasonlatos dörejt hallottak, aztán egyszerre csak elkezdett a föld emelkedni. A buzgár elfojtására szanaszét dobált homokzsákokat méterekre vetette föl a rohanó ár, s mikor már az egész világ mozgásban volt, elszabadult a pokol. 1009
