Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)
Mondják, hogy gonosz asszony volt az anyja, hogy nem törődött a gyerekeivel. Csak arra emlékezik, hogy szép, szőke asszony volt, sovány és picike. Ha visszagondol rá, mindig csak egyféleképpen látja maga előtt: mintha fényképen maradt volna fenn ez az egyetlen mozdulat az anyja életéből. Mennek fát szedni, télen, az erdőre, s ő csak úgy látja szüntelen az anyját, ahogy akkor, fekete kendőbe bugyoláltan, hajlott háttal nekifeszül a szélnek, ö meg, a pici jószág, bukdácsol utána a köldökig érő hóban. Mennek előre, a szél vissza-vissza taszítja őket, ám ők újból csak nekifeszülnek, s mennek előre, ki tudja, hová? 3.4 Anonymus fia Ketel Alup-Tolma viszony-haza süvít a szél tízszer porig égett vihar keretezi újra s újra föl értitek? csikorognak a sors-csapágy szomorú sors e fejezel tárgya föld reng és sárború 3.4.3 szerettél valaha valakit? legfőbb hogy végtelen sok dolog van szerettem Na és? olajra lépett mely képzeletünket meghal adja egy vig özveggyel villája és természetéhez nem tartozik kocsija volt a csajnak Hány éves kimeríti minden hatóságát 3.4.2 szeretsz kérdezte suttogó pillantott vágya f esztelen lefojtott b őre ingerelt nyújtózott egyet ásított nem szeretsz már? a fal felé fordult szeretlek ráfagyott megdermedt szinte az a csók visszafordult a h idegek 3.4Í1 mennyi érdem mennyi cáfolat a költőre aki csak ilyen bárdolatlan kvarc e gyönge elme helyet foglalt el magának a seregély-tudat érdemteli világban az ember termelés is aki velőnek véli a tudat nemcsak természet valósító is 3.4.4 3.3 Csónakon bolyongunk a sáros, rom- má-vált utcákon, s belénk fagy a lélek. Ahol pár napja még gyerekek játszottak, nők, férfiak munkálkodtak, most csak a víz az úr. Nincs ennél szomorúbb látvány. Egy öregember ült velem szemközt a csónakban, s hogy romba dűlt háza elé érünk, bizony csak kicsordul szeméből egy könnycsepp. A csónakos meg két, egymással szembeni, ugyancsak össze- díilt házra mutat: — Egyik az enyém volt, másik a lányomé. Mind a kettőt ezzel a tulajdon két kezemmel építettem föl. 3.3.4 sejti már tudja hogy miről menjen? maradjon? hogy kerülsz ide pajtás? madárszemek étlen-szomjan bolyong kerék hát akkor indulás szurony merre? szőrtarisznya cipó kilenc falu ráköpve a hat árra messziről hurok 3.3.3 miért nézett olyan haragosan akkor hova hagysz ily méltatlanságot nagyisten mint vészéi te két förtelmes mondom én már többet nem akartam soha nem leszek mely keserűségben vagyok tudod-é hogy mulatságon voltunk épp ha jól emlék szem mily bolond is voltam világéletemben ezt fogadtad vala énnekem mindenben 3.3.2 kimentünk a frontra ahogy a Duna ránkszakadt ahogy idehaza már vittek is végestelen-végig gyalog mi voltam én nekik anyám apám asszonyom gyermekem vesztemre mert én háborúit csinálja más készül mire 3.3.1 lapos Mekka Kleopátra-ágyék gondolkodván viszonylik a tárgyhoz tárgy azért van mert én tudok róla az úr félelme a bölcsesség repesz-rügy fakult ágy lapult akták ezt az öntudatba bezárt létet talányos élvezetre irányul aranygyapjú-ágy Ápisz-ruha 1010
